A japán menedzsmentről – bevezetés

2011 tavaszi félévében vendégprofesszorasszony érkezett a tokiói Sophia Egyetemről – hivatalosan a müncheni Maximilian-Ludwig Egyetemen volt lekötve, gyakorlatilag össze-vissza utazott a német nyelvterületen, kurzusokat és előadásokat tartott. A Bécsi Egyetem japanisztika intézete is meghívta. Az előadásait tömbösített formában tartotta, tömör-gyönyör, rövid és intenzív pár hét vala.

Parissa Haghirian. Anyukája osztrák, apukája arab származású, innen a név egzotikuma. Meg a megjelenéséé. Nem kifejezetten szép nő, ha kevésbé intenzív kisugárzása lenne, akkor talán még csúnyának is lehetne mondani. Azonban ilyen kisugárzást, ilyen csillogó szempárt ritkán lehet látni. Hosszú hajzuhatag, eleven mozgás. Az intelligencia, az agilitás és a szuverenitás női megtestesülése. Waldvierteli dialektust beszél, ami egészen közel áll a szívemhez. Parissát lehet szeretni meg nem szeretni, de nem lehet nem csodálni.

Ő volt az első – és lehetséges, hogy egyetlen – oktató a japanisztika intézetben, aki Japánt nem csak könyvekből, a “kutatásai révén” meg a konferenciákról ismerte, hanem a vérében volt, elevenen élt és pulzált benne. ÉL-mény volt őt hallgatni, ugyanekkora ÉL-mény az írásait olvasni – összes műveinek jegyzékét feltöltöm, de a rendelkezésünkre bocsátott tanulmányait nem, mert lehet, hogy ideges lesz a jogdíjak meg hasonlók (elmaradása) miatt.

Parissa kb. 20 éve foglalkozik Japánnal, bécsi egyetemeken közgazdaságtant és japanisztikát tanult. Japánba egészen fiatalon került ki, huszonegynéhányévesen lépett be a cégek munkavilágába, Tokióban. Elmondása szerint nagyon szeretett a japánokkal dolgozni, a cégen belül családias hangulat uralkodott, az emberek elhivatottan és nagy energiával dolgoztak. Aztán visszajött Bécsbe, tovább dolgozott egy itteni japán cégnél, aztán 27 évesen kapott munkát egy nemjapán, azaz „nyugati” cégnél, ami élete első és legnagyobb kultúrsokkja volt. Az alkalmazottak hozzáállása, magatartása, munkamorálja, a cég stratégiája teljesen eltértek az addig megszokott környezetétől. Szerintem ekkor döntötte el, hogy összehasonlító menedzsmentkutatással fog foglalkozni.

Az életút további részleteit nem ismerem. Kb. 10 éve kutat és tanít Japánban. Ugyan azt mondja, hogy a kompetenciája felöleli az „ázsiai”, azaz koreai és kínai menedzsmentet is, de én úgy látom, hogy alapvetően Japán áll a középpontban. Az egyetem mellett üzleti konzultációval is foglalkozik, külföldi cégeknek segít a japán piacra való belépésben, ill. tréningeket tart – többek között japán vállalatokban a japán alkalmazottaknak is!! A japánok némileg paradox módon piszokul megfizetnek egy nemjapánt, hogy oktassa ki őket a jól bevált japán menedzsmentpraktikákra.

 Parissa egy aktív és konstruktív személyiség. Azt gondoltam, hogy ez az értékes tudás jó, ha magyarul is hozzáférhető, mert rengeteget lehet belőle tanulni, üzletembereknek és nem-üzletembereknek egyaránt! – ezért összefoglalom az előadásait, ill. helyenként kiegészítem az infókat a saját, máshol szerzett ismereteimmel (mindenhol egyértelművé teszem, hogy mik a saját okosságok). Meg én sem felejtem el a tanultakat addig se nem se. 🙂

 Meg kell mondjam, nem nagyon szerettem tanulni Parissa vizsgájára. A megközelítése a kifejezetten gyakorlati részek mellett sokszor „társadalomtudományos” (pl. számomra semmit- vagy nem-sokat-mondó társadalmi- és kultúrelméletek, amiktől a víz kiver), ill. a japán gazdaságtörténet tárgyalásakor nem mindig a lényeges pontokra irányította a figyelmet. Sok-sok kérdést nyitva hagyott, amik többet érdemeltek volna, pl. a Meiji-restauráció gazdasági konstellációi; mi a nyavalya az a zaibatsu?, hogyan jött létre és hogyan alapozta meg a második világháború utáni gazdasági fellendülést; az 1980-as évek gazdasági buborékja; hogyan próbálták-próbálják megoldani napjainkban a gazdasági válságot, stb. Ezekre annyira én sem fogok kitérni.

 Tehát a téma: japán menedzsmentpraktikák, japán-nyugati összehasonlító menedzsment.

Források: Parissa Haghirian a Bécsi Egyetemen a 2011 tavaszi félévben tartott előadásai, jegyzetei és segédanyagai alapján. Az irodalmi hivatkozásokat és a linkeket, beleértve a PPT-k linkjét (online hozzáférhető!! angolul és németül vannak, de azért éljenéljen!!) mindenhova odabiggyesztem, ill. kreáltam nekik egy külön kategóriát is.

Megjegyzés

 Ad. 1. Az esetleges nyelvi hibákért, magyartalanságokért sorry! Angolul és németül hallgattam és tanultam a kurzus anyagát, továbbá nem vagyok járatos a magyar menedzsment irodalomban. Ezért előfordulhat, hogy a gazdasági és menedzsment-szakkifejezések esetében nem mindig találom el a magyar megfelelőket.

 Ad. 2. A japán írás – amiről szeretik azt mondani, hogy rettenetesen megtanulhatatlanul bonyolult, szerintem nem, de ez most mindegy –, szóval a japán írásrendszer három alrendszerből áll: a két szótagábécé: hiragana és katakana, ill. a kínai írásjelek, azaz a kanjik.

A kanjik a 6. századtól érkeztek először a buddhizmussal együtt Kínából Japánba. Ennek örültek a japánok, mert ekkor ugyan már létezett japán nyelv, de még nem találtak ki hozzá írást. A kínai írásjelek lényegében ideogrammok, azaz egy-egy fogalom megjelölésére használják őket, és számtalan olvasatuk van.

Az eredeti kínai olvasatot onyominak nevezik, amiket a mi szótárainkban nagybetűvel, a japán lexikonokban katakanával szokták írni. A japánok leleményesen a saját igényeikhez adaptálták a jelecskéket, és japán olvasattal, azaz kunyomival látták el őket – ezeket nálunk kisbetűvel, ill. a japán-japán szótárakban hiraganával írják.

Kanjiból a világon és a világtörténelemben összesen kb. 50.000-et számoltak össze, a nagyon-nagyon hozzáértő emberek (nyelvészek, történészek, fanatikusok) tudomásom szerint általában 10-15.000 írásjelet tudnak kívülről. Az oktatási minisztérium hivatalos listáján jelenleg kb. 2200 kanji található, ami a középiskola végéig, 18 éves korig kötelező tananyag.

 A japán menedzsment irodalmában gyakran előfordulnak eredeti, történelemi, vallási és filozófiai vonatkozású – kanjival írt – japán szavak. A fontosabb kifejezések mélyebb megértése érdekében leírom a kanjit és megadom a hozzá tartozó magyarázatot.

 Mivel a kanjik csak részben alkalmasak arra, hogy visszadják a japán nyelvet (pl. nem tudják leírni velük a partikulákat, toldalékokat), a japánok az írásjelek egyszerűsítésével két darab szótagábécét hoztak létre, a hiraganát és a katakanát. Mindegyik ábécé kb. 50-50 db karaktert tartalmaz, mindegyik karakternek egy szem darab fix olvasata van. Mindkét ábécét már az oviban megtanítják.

A hiragana születését a középkori kiótói császári udvarhölgyek irodalmi tevékenységének köszönheti. Az írás külsőleg kerekded formáiról ismerkszik meg, és a már említett japán olvasatok, ill. a partikulák, toldalékok, stb. írására használják.

A katakanát a buddhista szerzetesek fejlesztették ki a szövegeket átírására. Az írásjelek megjelenése „férfiasan szögletes”, napjainkban az idegen szavakat, neveket, jövevényszavakat (kedvencem: hotto, azaz „hot”, paris hiltoni értelemben) írnak velük.

 Ad. 3. A japán szavak átírásáról: én megszokásból az ún. Hepburn-átírást használom, ami nem azonos a magyar nyelvterületen használatos rendszerrel. Bővebb infók itt és itt. A Hepburn-féle átírás alól kivételt képeznek a bevett átírások, pl. Tokió, Kiotó, sintó, stb.

Tehát a TEMATIKA

  1. előadás: Menedzsment és kultúra

  2. előadás: Japán társadalmi koncepciók, jelentőségük a japán menedzsment számára

  3. előadás: A harmónia fogalmának japán értelmezése

  4. előadás: Kommunikációs stílusok

  5. előadás: A japán munkamorál

  6. előadás: A japán menedzsment történeti fejlődése

  7. előadás: Human resource menedzsment Japánban

  8. előadás: A japán leadership

  9. előadás: A japán fogyasztói piac

  10. előadás: A japán áruelosztás szerkezete

  11. előadás: Produkciós menedzsment

  12. előadás: Stratégiai menedzsment

  13. előadás: Tárgyalási technikák

  14. előadás: A döntéshozatal folyamata

  15. előadás: Transzkulturális tanulás a modern menedzsment keretein belül

  16. előadás: Személyes stratégia

    FOLYTATÁS ITT!


    ________________

    Ajánlott hivatkozás: 

    Tóth V. Veronika (2011): A japán menedzsmentről – bevezetés. In: Veronika, Vienna, Historia (Weblog), 2011. november 1. 

    Online-publikáció:  (URL).

    Leöltve: (dátum).

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s