4. előadás: Kommunikációs stílusok

ELŐZMÉNY ITT!

PPT itt. Szintén Parissa egyik tanítványa készítette a közös könyvprojekthez. Lényegében ugyanaz, mint a “mi” prezentációnk.

Az előadás a nyugati és az ázsiai kommunikációs stílusok elméleti összehasonlításával kezdődik … erről az örömről lemondok … csakúgy, mint a kommunikáció definíciójáról, ill. folyamatának tárgyalásáról: van egy adó meg egy vevő, akik kódolják meg dekódolják az üzeneteket, amiket oda-vissza továbbítanak. Ha jól emlékszem, ez 2. osztályos gimnáziumi tananyag volt, de már akkor sem ragadott meg túlságosan. Most, ebben a kontextusban sem ragad meg túlságosan.

 A japán komminikációs stílust engem mindig lenyűgöz: könnyed, hajlékony, elegáns, kiválóan közvetíti a tiszteletet és a megtiszteltség érzését. Ez a stílus – beleértve a non-verbális kommunikációt is – kiválóan alkalmas arra, hogy a nyugati egót kövérre etesse. Aki nincs tudatában, hogy a stílust miféle mentalitás miféle közegre találta ki, az könnyen pofára eshet. Különlegesen megtisztelve és elismerve érezheti magát, miközben erről szó sincs. Azt hiheti, hogy egyetértenek vele, elfogadják, komolyan veszik, pedig nem. Ez azért van, mert a kommunikáció egyes eszközei másra valók Japánban, mint nyugaton. Örök kérdés például, hogy miért mosolyognak mindig a japánok, miért képesek olyan sokáig látszólag a legnagyobb odafigyeléssel hallgatni valamit, miért bólogatnak olyan sokat, miért ismételgetik fáradhatatlanul, hogy „igen”.

A hallgatás, mint fő motívum és erény

    • chinmoku 沈黙, avagy csend, hallgatás, hallgatagság (CHIN: elsüllyed, lemerül + MOKU: elhallgat, elnémul → mnemotechnika: hallgatásba mélyed).

    • ishindenshin 以心伝心, avagy „szavak nélküli kommunikáció”, azt fejezi ki, hogy az emberek képesek képesek értelmezni egymás nonverbális üzeneteit. (I: “több mint” + SHIN: szív + DEN: átad, közöl, hagyományoz + SHIN: szív → mnemotechnika: mindennél többet ér a szív hangja).


Lehetséges magyarázatok

    • A zen buddhizmus hatása: a csend pl. alkalmas a nyugodt szemlélődésre, a félreértések elkerülésére, az esetleges konfliktusok semlegesítésére … meg hát a szavak úgysem alkalmasak a valóság visszadására – itt támadt egy szabad asszociációm, az analitikus filozófia képviselői napjainkban pont ezen elmélkednek, csak egy kicsit másképpen fogalmazzák meg, igazi nyugatias módon: alkalmas-e a nyelv arra, hogy MEGRAGADJA a valóságot? (Éljen Kant!) Buddha már régen kimondta, hogy nem. A japánok meg elhitték neki.

    • Prózai ok: Japánban sokan élnek (129 millió fő), a csoportok létszáma általában nagy. Iskolában, cégben, hivatalban, turistacsoportokban. Ilyen helyzetben ha sokan beszélnek, de csak kevesen tudnak hallgatni, akkor hangzavar van. A japán csoport már csak ezért sem tűri a hangoskodást, ill. hallgatni és odafigyelni nem tudást. Egy közmondás, ami erre utal: deru kui wo utareru 出る杭は打たれる, avagy „a kiálló szöget a falba verik”.


Ha valaki nem tiszteli a hallgatás törvényét, az nagyon könnyen és gyorsan hülyét csinálhat magából, mert a japánok szemében ez minimum az éretlenség, udvariatlanság, meggondolatlanság és az önzés jele.

A japánokról sok frázis kering, például az, hogy ők a „mosolygó gyilkosok”. Ez a nyugati egó személyes véleménye, akit kövérre hízlalt a japánok udvarias és elfogadó kommunikációja, aztán keményen pofára esik, mert mondjuk mégis elutasították. És nem érti, miért. Azért, mert a japánok mást mondanak, de lehet, hogy mást gondolnak. Ez nem képmutatás. Japánban bizonyos gesztusoknak teljesen más értelme van, mint nálunk.

A japánok „kettős arcának” maguk a japánok is tudatában vannak, a következő szavakkal írják le:

  • honne 本音 (HON: eredet + NE: hang → mnemotechnika: eredeti, valódi hang): real face, igazi arc, gondosan kontrollált személyes és valódi gondolatok, érzések és vélemények

  • tatemae 建前 (tate: épít + mae: előtt → mnemotechnika: építmény, ami valamit eltakar, ti. az „igazi arcot”): office face, official face, az irodai arc, a nyilvános arc, a társadalmi elvárásoknak megfelelő gondolatok és vélemények.

Példák

a. Míg Japánban a hallgatás erény, és nálunk utalhat pl. a feltétlen figyelemre is, de kínos szituációkat is eredményezhet – a nyugati kultúra alapjában véve fecsegő és zajos, mi nem nagyon tudunk és akarunk hallgatni. Azt hisszük, ha valaki hallgat, azzal valami baj van. A hallgatag ember bizonytalan, félénk, depressziós, vagy szimplán undorító dolgokat takargat.

b. A japánok megállás nélkül hajtogatják, hogy „igen, igen, igen” – ami nálunk az egyetértés és elfogadás jele. Japánban viszont csak annyit tesz, hogy „igen, figyelek, hallom, amit mondasz, tudomásul veszem, hogy te ezt így gondolod”. Semmi többet. A kommunikációnak szokatlan elevenséget ad az ún. aizuchi, amit magyarra úgy fordítanak, hogy „visszajelzések”. Ezek valójában hosszabb-rövidebb hangeffektusok, életkor és nem szerint eltérőek, vannak férfias és nőies, fiatalos és öreges aizuchik. Kifejezik a hallgató figyelmét, érdeklődését, csodálkozását … az átírásuk kissé komikus lenne – itt javallott az igényesebb animék tanulmányozása, vagy egy japán turistacsoport feltűnés nélküli követése. 🙂 Magyarul is van aizuchi, kb. így hangzik: „ja”, „ha?”, „aha”, „hö”, „hm” … közismert jelentésük: „fejezzed má’ be!!”.

c. Mosoly: minden helyzetben élénk, eleven arckifejezés, örökös mosoly – ami nálunk a derű és az elfogadás jele. Japánban a mindennapok része, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető jókedvű és elfogadó. (Szó sajnos nem volt róla részletesen.) Ébernek kell lenni, figyelni az apró jelzésekre, és akkor világossá válik, hogy valójában mit gondol a másik.

Nagy kitárulkozásokat mindenesetre ne várjunk el a japánoktól, pláne az idősebb generációk tagjaitól.

FOLYTATÁS ITT!

_______________

Ajánlott hivatkozás:

Tóth V. Veronika (2011): 4. előadás: Kommunikációs stílusok. In: Veronika, Vienna, Historia (Weblog), 2011. november 9.

Online-publikáció:  (URL).

Leöltve: (dátum).

Advertisements

4. előadás: Kommunikációs stílusok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Érdekes, hogy az animék világában mennyit beszélnek a karakterek, sokszor udvariatlanok, elevenek. Ők lehetnek a kiálló szögek, akiket képességeik miatt nem lehet beverni a falba? A “majd egyszer mi is elérjük ezt” álmai? Mint mifelénk a legkisebb fiú, aki elnyeri a fele királyságot és a királylány kezét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s