5. előadás: A japán munkamorál

ELŐZMÉNY ITT!

PPT itt. Parissa egy harmadik tanítványa készítette a közös kiadványukhoz. Nem azonos a nekünk szánt prezentációval, de tartalmilag nagyon hasonló, és szerintem összességében nagyon jól sikerült. 

A japánok erős munkamorálja közismert jellemvonás, a japán gazdasági csoda szent tehene. Egyéni és társadalmi erény, rendkívül büszkék rá, és lelkesen propagálják. Az erkölcsi és társadalmi kötelezettségek hagyományos felfogásából (giri) eredeztethető.

A giri 義理, avagy kötelesség, kötelezettség, hálaérzet (GI: igazság, erkölcs, értelem + RI: elv → mnemotechnika: az erkölcs elve, erkölcsi elv). A leginkább megbecsült emberi tulajdonság. Másokkal (család, barátok, munkatársak, üzleti partnerek) való törődés, akár önfeláldozás révén is. További értelmezések: erkölcsi alapelvek; társadalmi szabályok betartása; viselkedési szabályok, amit akár az egyéni akarat ellenére is betartanak … számunkra ez brutálisan hangzik, de hozzáteszem: az emberi kapcsolatok magától értetődően kétoldalúak, az egyén pedig biztonságban van, mert amit adott, azt vissza is kapja.

A japánok egymás iránti megbecsülésüket kis ajándékokban (apróságok) is kifejezésre juttatják. Ilyenek:

    • o-chūgen お中元: ajándék, amit a naptári év közepén adnak.

    • o-seibo お歳暮: ajándék, amit a naptári év végén adnak.

    • nengajō 年賀状: újévi üdvözlőlap, január 1-jén kézbesítik.

    • shochūmimai  暑中見舞い: üdvözlőlap, amiben a címzett hogylétéről érdeklődnek a forró nyári hónapokban (Japánban a nyár NAGYON meleg).


További alapelvek

    • A sokat hallott GANBATTE! Vagy GANBARE! Lsd. Japán és Dél-Korea által közösen rendezett, 2002-es focivébé transzparenseit. Vagy a 2011. március 11-én történet földrengés- és cunamikatasztrófa utáni, és azóta is sokat látott feliratokat. A GANBATTE! És a GANBARE! A ganbaru 頑張る ige felszólító módú alakjai – a japán nyelvben a felszólító módnak sokféle formája van. Az írásjegyek beszédesek: GAN: önfejű, makacs, határozott + 張る (b)haru: kifeszít, kiterít, befed → mnemotechnika: eltökélten és határozottan tenni valamit, makacsságot „kiterjeszteni”. Azaz: valamit végigcsinálni, valami mellett a legvégsőkig kitartani, szívósan kitartani, ragaszkodni. A legjobbat nyújtani, ami tőlem telik. Keményen és türelmesen dolgozni. Kitartani, soha nem feladni. A ganbaru egy érték, alapelv és egy magatartásforma leírása. A szó állítólag a rizstermelésnek köszönheti a létét, mert a rizs kényes és munkaigényes növény, csak csoportban lehet előállítani, és csak akkor, ha a csoportban teljes harmónia honol, és minden egyes tag a végsőkig megfeszített erővel dolgozik. (Kicsit utánaolvastam, mert hiányérzetem volt, de Parissa ezzel a témával foglalkozó hallgatója a tanulmányában sem adott erre részletesebb magyarázatot. Úgyhogy még mindig hiányérzetem van. Március 11. után egyébként villámgyorsan reagáltak pl. a papírgyártók, a vécépapírra nyomtatták azt, hogy „Nippon, ganbare!日本、がんばれ!, azaz „Japán, tarts ki a végsőkig!” Ami szerintem egyrészt kiváló szuggesztió, másrészt meg könnyekig megható szolidaritás).

    • Gaman我慢, azaz türelem, tolerancia, kitartás. (GA: én, magam, enyém, mienk + MAN: lusta, hanyag → különös összetétel. Méghogy a lustaságnak köze lenne a türelemhez?! 🙂 Nem is jut eszembe értelmes mnemotechnika.) A gaman nem ugyanaz, mint a ganbaru. A ganbaruhoz gaman kell. A végsőkig való kitartáshoz őrjítő türelem kell.


A ganbarut és a gamant persze túlzásba lehet vinni, ami túlzott stresszhez vezet. A legrosszabb esetben a delikvens belehal a túlfeszített munkába, azaz karōshiban 過労死 (KA túl + RŌ: dolgozik + SHI: halál, meghal → szó szerinti, sőt, írásjel szerinti fordítása: belehal a túlzott munkába). Az emögött húzódó okok legtöbbször a szívroham és az agyvérzés.

Kitekintés: példa a japán mentalitása (itt megjegyzem: saját gyűjtés)

Egy 40 év körüli, Japán történetét rendkívül jól ismerő, felvilágosult és autonóm gondolkodású japán férfiismerősöm levele 2011. március 15-én (igen, angolul, hol így, hol úgy társalgunk egymással … a komplikáltabb dolgokat egyelőre angolul vitatjuk meg, ez van :)).

Fontos infó előrebocsátva: a fukushimai 1. sz. erőmű (Fukushima Daiichi 福島第一) a katasztrófa által sújtott Kantō-régióban található. A cunami beterítette az erőművet, tönkretette a hűtőrendszert, ami néhány órán belül a reaktor túlhevüléséhez és a radioaktív anyagok kiszabadulásához vezetett. Csernobil (1986) óta a világon a legsúlyosabb, Japánban pedig az eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófa.

The situation of Fukushima is much more complicated than I expected and we might have to get ready for the worst-case scenario that is like many people living in Northern Kanto region would be exposed to radiation or the government could place even Tokyo under a 24-hour curfew….

I’m not sure and nobody’s sure what will happen next. The plant in Fukushima is like an unpredictable monster that could demolish us and take everything from us, but we are the ones who made it, actually I’m not, but I’m also the one who’s been using that electrical power without criticizing it.

Anyway, the life in Tokyo (actually I’m living in Yokohama though) is.. quite weird. A lot of people are just sitting in front of TV and waiting for what the government will state next. Towns are quiet, shops and restaurants are closed…it’s like New Year’s day.^^

The biggest problem for me is that….. I can’t see movies!!! All theaters are closed as well. It’s a kind of typical Japanese way of thinking like watching movies at the moment is impolite to the victims of disaster… but who cares!

I’m not so pessimistic right now. Since ancient times, earthquakes have been the most fearful calamity for Japanese and destroyed towns and villages over and over again. That’s our fate and that’s why we were able to be skillful and come up with the thought “MUJO” which means the absence of absolutes. The worst disaster would help Japan reconstruct itself as better country, I hope.

A fukushimai helyzet sokkal bonyolultabb, mint gondoltam, és lehet, hogy fel kell készülnünk a lehető legrosszabb helyzetre, mert észak Kantōban sok ember él, akik potenciálisan vannak téve a sugárzásnak, vagy a kormány Tokióban 24 órás kijárási tilalmat rendelhet el …

Nem vagyok bizonyos abban, mi fog következni. A fukushimai erőmű egy kiszámíthatatlan szörny, ami lerombolhat minket, mindent elvehet tőlünk, de mi vagyunk azok, akik létrehozták, mondjuk nem én, de én is egyike voltam azoknak, akik kritika nélkül felhasználták az ott termelt áramot.

Egyébként Tokióban az élet (amúgy én Yokohamában lakom) … elég furcsa. Sok ember csak ül a tévé előtt, és várja, hogy mit mond legközelebb a kormány. A városok csendesek, az üzletek és az éttermek zárva vannak … mint Újévkor. 🙂

Ez az én legnagyobb problémám … nem nézhetek filmeket!!! Az összes mozi zárva. Ez tipikus japán gondolkodásmód, ha most moziba mennénk, az udvariatlanság lenne a katasztrófa áldozataival szemben … de mit számít az!

Jelen pillanatban nem vagyok olyan pesszimista. Az ősi időktől fogva a földrengések a japánok számára a legfélelmetesebb katasztrófának számítanak, újra és újra lerombolták a városokat és a falvakat. Ez a mi sorsunk, ezért válhattunk leleményessé, ezért találtuk ki a mujō 無常 fogalmát, ami annyit jelent, hogy „az abszolútumok hiánya”. A legrosszabb katasztrófa segíthet abban, hogy Japán jobb országként épüljön újra, remélem.

Parissa a munkamorálról szóló fejezethez csapta az ún. 5S-t, avagy a siker öt parancsát (mind az öt szó japánul s betűvel kezdődik kezdődik), ami tulajdonképpen a produkciós menedzsmenthez tartozik. Sokat elmond viszont a japánok helyes munkafolyamatról vallott nézeteiről is.

  1. Seiri整理, azaz válogatás, kiválasztás. A munkához szükséges eszközök kiválasztása. A nem szükséges eszközöktől megszabadulnak, raktárba viszik vagy eldobják. Ez a művelet helytakarékos – Japánban kevés a hely –, csökkenti a káoszt, ami megakadályozza a hatékony munkát. Patricia Pringle szuper leírása itt.

  2. Seiton 整頓, azaz elrendezés, rendbetétel. A kiválogatott eszközöket rendbeteszik, pontosan oda teszik, ahol szükség lesz rájuk. Cél a rendbentartott munkahely, mindennek megvan a megfelelő helye. Patricia Pringle aseitonról

  3. Seisō 清掃, azaz tisztítás, tisztaság. A munkahelynek tisztának kell lennie. A japán vállalatokban a napi munka rutinját képzezi a takarítás. A nap végén mindent alaposan kitakarítanak, mindent visszatesznek a maga helyére. (Megjegyzés: 2001-ben voltam Japánban, és mindenképpen el akartam menni a Toyota-gyárba. Toyota egy „városka” Aichi prefektúrában, az autógyártó család után kapta a nevét. Toyota városában akkor öt darab Toyota gyár volt, természetesen bemutatóteremmel, a legújabb autómodellekkel együtt – még egy versenyautót is odapakoltak (ez egy matchbox-méretű izé), meg – japán nyelvű – információs táblákat, meg alkatrészmodelleket, amiken a legújabb technológiai fejlesztéseket lehet csodálni. A cég a legnagyobb örömmel fogadja a látogatókat amúgy, a centrum és a gyáron át vezető „turistaútvonalak” hihetetlen igénnyel van kiépítve, idegenvezető is van, és elhalmoznak – japán nyelvű – füzetkékkel … nem nagyon takargatják a módszereiket és a számaikat. Ami nekem nagyon feltűnt, hogy a melósgyerekek összeszerelő műhelye is patikai tisztaságú, a gyerekek pontosan tudják, hogy mit mikor hol kel tenniük, sehol egy felesleges mozdulat, és szemmel láthatólag óriási örömük volt a munkájukban. Patricia Pringle a seisōról itt.

  4. Seiketsu 清潔, azaz standardok, standardizálás. Mindenki pontosan tudja a maga feladatát, mindenki akkor teszi a dolgát, amikor és ahol kell. Patricia Pringle szösszenete. 

  5. Shitsuke 躾, önfegyelem, önfegyelem kialakítása és fenntartása. A munkahelyen zajló standardizált hatékony munkafolyamatokat napról-napra, évről-évre fejlesztik, betartják – persze nagy önfegyelemmel. Patricia Pringle írása, ami remekül bemutatja az összefüggéseket. 

Parissa szintén ehhez a fejezethez csapta a „minőségi kör” (quality circle) témáját, ami szintén inkább termékfejlesztés, produkciós menedzsment, de lényegében egy olyan eszköz, amit bárhol bármire fel lehet használni. A „minőségi kör”, avagy gonin gumi 五人組み egy öt főből álló csoport (szó szerinti jelentése is ez), ami a teljesen új ötletek kidolgozásával foglalkozik. Ez nem egy betöltött pozíció, bárki lehet egy ilyen kör tagja.

A legtöbbet idézett példa erre Laura Kriska esete, aki amerikai nőként egy japán vállalatnál dolgozott Japánban, és feltűnt neki, hogy míg a pasiknak nem kellett egyenruhát hordani, a nőknek igen. Panaszt tett, mire azt mondták neki, hogy alakítson egy „minőségi kört”, és találják ki a férfi egyenruha koncepcióját. Kitalálták, megvitatták, széles körű konszenzus született, és a cég bevezette a férfi egyenruhát. Kriska megírta a japán céges kalandjait, ami a menedzsmentirodalom egyik klasszikusa lett:  The Accidental Office Lady.

Folytatás ITT.

_______________

Ajánlott hivatkozás:

Tóth V. Veronika (2011):  5. előadás: A japán munkamorál.  In: Veronika, Vienna, Historia (Weblog), 2011. november 9.

Online-publikáció:  (URL).

Leöltve: (dátum).


Advertisements

5. előadás: A japán munkamorál” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Imádom a japán kultúrát bámulni, mint nevezett borjú, kérek még sok ilyen cikket, olvasom a többit is! Remek!

    A gaman mnemotechnikájához: arra gondoltam, a türelem voltaképp önmagam elhanyagolása. Én, enyém + hanyag, lusta = elhanyagolom, ami az enyém, lusta vagyok önmagammal foglalkozni, ergo a feladatomnak, valami rajtam kívülállónak szentelem magam.
    Mit tetszik gondolni?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s