Levél Grillparzernek. Olvasópróba: német kurrent a 19. század első feléből

Franz Grillparzer az osztrák irodalom, mindenek előtt a drámairodalom emblematikus alakja. A tőle származó kéziratok kész vagyontárgynak számítanak, a tőle származó és a neki írt levelek az irodalom- és színháztörténészek kedvenc csemegéi. Mint pl.

Én Grillparzernek még egyik művéhez sem jutottam – nem utolsó sorban azért, mert az utóbbi években abszolút nincs kedvem a szépirodalomhoz –, számomra azért érdekes egy figura, mert 1832 és 1856 között a bécsi k.k. Hofkammerarchiv, azaz a cs. k. Udvari Kamara levéltátának az igazgatója volt.

Most nem vagyok teljesen felkészült, mert olyan íráspéldát választottam, aminek a hátteréről – de még a lelőhelyéről – nem tudok semmit … egy olvasáskurzuson kaptam, mindenféle adat nélkül.

A levél most elsősorban az írás miatt érdekes. Az írásképet nem csak az író személyisége határozza meg, hanem az adott kor és földrajzi terület írásos tradíció, azaz milyen alapformákat tanul el az ember az oktatóitól, és ezeket később hogyan használja.

A különféle írásokat többek között a betűk formái alapján is lehet datálni – legalábbis megközelítőleg. Az, hogy ehhez jól ért valaki vagy sem, majdnem színtiszta gyakorlati kérdés, eltanulni nem éppen easy.

A levél egy eléggé szabályos ún. német kurrent, azaz deutsche Kurrent (current: szaladó) írás. Alapvetően a 17. században jelent meg, a 20. század közepéig volt használatban, ez idő alatt elég sok változáson esett át. A németek és osztrákok 50–60 év körüli generációja még tanulta az iskolában, de az emberek túlnyomó többségének roppant nehezére esik az írás bogozgatása … néhány élelmes történész ebből akár meg is élhet, több olyan kis céget lehet találni, akik „olvasószolgáltatást” kínálnak. A potenciális ügyfélkör adott: az emberek általában szívesen kutatkodnak a családtörténetük után, kíváncsiak arra, hogy mi áll a nagymama szakácskönyvében, naplóiban vagy leveleiben.

Az interneten hemzsegnek az kurrentre vonatkozó tananyagok, és akad pár oktatóprogram is. Egy rövid bevezetés, összehasonlító táblázatok (németül) és további íráspéldák letölthetők itt.

És a mi levelünk:

A mi levelünket 1823-ban keltezték, a betűképek szabályosak, az író mindvégig konzekvensen ugyanazokat a formákat használja … még a gúnyos-szenvedélyes hangvétel ellenére is oly fegyelmezett, viszonylag könnyen olvasható írás. Az íráskép összességében nem tipikusan 19. századi, inkább egy olyan emberé, aki a századfordulón tanult írni: majdnem minden nagybetűnek a konzervatív formáját használja, a kisbetűk esetében is ragaszkodik a régebbi alapformákhoz.

Az átirat:

(0) Lieber Grillparzer!

(1) Endlich kommen die mit Sehnsucht erwarte-

(2) ten, versprochenen Zeilen; und obschon ich

(3) über Ihre Gesundheit keine Klage horte, so

(4) hätte ich doch auch gewünscht zu erfahren, daß

(5) Sie vergnügt sind, doch nun, fällt mir gerade

(6) ein, daß man nichts unmogliches begehren soll,

(7) und dieß wäre die größte Unmöglichkeit, denn

(8) wenn Gott für Sie ein Paradieß erschaffen würde,

(9) Sie, Sie wären selbst da noch mißvergnügt.

És a fordítás

“Kedves Grillparzer!

Végtére is megérkeznek a sóvárogva várt, ígért sorok; és habár nem hallottam az egészéségre panaszt, akkor is vágytam megtudni, hogy kedvét leli-e, de tényleg, jut épp eszembe, hogy az ember csak ne vágyjon semmi lehetetlenre, és ez lenne a legnagyobb lehetetlenség, mert ha az Isten Önnek egy paradicsomot teremtene, Ön, Ön még talán rosszul is érezné ott magát.”

——-

A levél tartalmáról: no comment.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s