Marina Sagl a Veni Creatrix divatcég alapítója, tulajdonosa és tervezője. A céget egyéni vállalkozóként néhány év alatt sikerre vezette. Beszélgetések a tervezőnővel a történelemről és a politikáról, a Veni Creatrixről, a divatról és az iparágról.
—
* Ön – az Ön saját megfogalmazásában – a történelem rajongója. Alig ismerek embert, aki olyan szívesen olvas és beszél a történelemről, mint Ön. Különösen egy dolgozó embert, akinek az élete olyan pörgős és aktív, mint az Öné. Miért érdekli Önt a történelem?
Amikor gyerek voltam, gyakran féltem rámenni egy mezőre vagy egy szántóföldre. Azt gondoltam, hogy itt emberek vannak eltemetve, „vajon rálépek valakire”? Az a gondolat is foglalkoztatott, nagyon gyermeki módon, hogy „ki élt korábban ebben és ebben a házban”, „mit csináltak az emberek, mit gondoltak, kik voltak ők”? És a kérdések tovább gyűrűztek: „Ki élt ebben a kastélyban? Mikor is volt ez? És mi volt és ki volt itt előtte? És milyen nyelvet beszéltek ezek az emberek? Ki rendelkezett hatalommal, és ki nem …?” Így született meg a történelem iránti szeretetem – és ez a szeretet nagyon is él bennem. A történelem érdekfeszítő.
—
* Hogyan definiálná a történelmet?
A történelem számomra szorosan kötődik a lét központi kérdéseihez: HONNAN? MOST? HOVÁ? Összefoglalva: a történelem tudatosság. Tudatosság arról, ami már megtörtént. Megvilágosodás arról, hogy most hol állunk. Tájékozódási segítség a holnaphoz. A történelem felismerés.
—
* Van olyan történelmi személyiség, akik inspirálták Önt – akiktől Ön tanult valamit?
Különösképpen az Ottókkal kapcsolatban álló császárnők, királynők, apácafőnöknők, és az Alsleben-családból származó nők, a gernrode-i apátság első főnöknői, amit Gero von Alsleben őrgróf alapított, például Hathui. Nagy Katalin az Anhalt-Zerbst családból, egy igen öntörvényű, igen amorális nő. És sok más.
—
* Milyen formában találkozik az ember a történelemmel a mai Ausztriában?
Ha az ember készen áll, akkor ezerféle formában. Megy egy kanyart Bécsben, például végig a Strozzigassén – és ha Ön nyitott rá, akkor egy egész univerzum nyílhat meg. Kik voltak a Strozzik? Miért hívják így az utcát Bécsben? Mi volt itt korábban? Ha Önt érdekel egy téma – az én esetemben ez a történelem -, akkor tulajdonképpen minden pontból kiindulva talál a múlt és a jelen között valamilyen kapcsolatot. Számomra ez a történelem, ez az élő történelem.
—
—
* Milyen a történelemkép Ausztriában?
Ausztriában a történelem nagyon kötődik a Habsburgokhoz, és – hát igen, ezzel kéz a kézben az jár, hogy – a kereszténység nagyon rányomta a bélyegét. Nézetem szerint ez egy eltorzult képet eredményez. A Habsburgok úgy íratták a történelmüket – ez azt a benyomást kelti, mintha az uralmuk alatt „Ausztriában” MINDEN boldogság és és dicsőség lett volna. További bosszúság a kereszténység. Úgy tűntetik fel, mintha az emberek a kereszténységnek köszönhetően jöttek volna le a fáról. Ez egyáltalán nem igaz. Itt már több tízezer évvel ezelőtt magasan fejlett kultúrák voltak. Kellemetlen, hogy mindig ezzel az egyszerűsített képpel kell konfrontálódni.
—
* Miért olyan kellemetlen ez az egyszerűsített kép?
Az egyszerűsített képek – abban értelemben, hogy hiányosak – mindig kellemetlenek. Hogyan folytat Ön valakivel egy izgalmas beszélgetést, akinek fogalma sincs, ki volt III. Ottó császár (Ostarrichi-oklevél), mikor élt és hol? Hogyan jön létre egy azonos szinten levő kommunikáció? Sok ember azt gondolja, hogy „hát ez nem is fontos”, vagy „a történelem lényegtelen számok egymást követő halmaza”, hát ez az, ami le van egyszerűsítve. Ha én a születésnapomat, az iskolakezdésemet, az esküvőmet, stb. csak évszámok sorozataként tekintem, az le van egyszerűsítve, szükségem van a reflexióra, hogy mit jelent mindez az én életemben, és ez ugyanúgy érvényes egy nemzetre vagy egy kultúrára vagy egy régióra. Számomra ez az öntudat.
—
* Mik a benyomásai a történelmi tudatról Ausztriában?
Most nevetnem kell, mégpedig teljes szívből. Mert a legtöbb ember számára Ferenc József és Erzsébet császárné kora a „történelem”; tehát egy ív, ami maximum 100-150 évet ölel fel, már egy művelt ember számára is „hosszú”. Alig tudja valaki, hogy Ausztriának csak négy császára volt: I. (II.) Ferenc, I. Ferdinánd, Ferenc József és Károly. Nekem úgy tűnik, hogy a 2. világháború után az emberek Ausztriában már egyáltalán nem akartak a történelemről gondolkodni. Egész generációkat formált a Sisi-filmek gyermeteg giccse. A történelem az osztrákok számára, és szerintem a németek számára is „veszélyes”. Nincs alapító mítoszunk, mint pl. a magyaroknak vagy a franciáknak. Hőseink és hősnőink sincsenek. Amikor Franciaországban, Párizsban megnéztem egy templomot, hallottam, hogy egy apa mesélte a lányának, hogy „ez a mi Jeanne d’Arc-unk, és ez Kasztíliai Bianka”, és mutogatta a freskókat. A nemzetszocializmus – számomra úgy tűnik – elvette a történelmünket is. Nem akarunk a múltra emlékezni. Azt gondolom, hogy nevén kell nevezni a dolgokat: a nemzetszocializmus egy bűnös rendszer volt. Ez a hatalmával visszaélő, patriarchális férfibanda sok embert a legsebezhetőbb pontján kapott el, nevezetesen a hiányos öntudatnál, a hatalom nélküliség érzésénél, és annál a félelemnél, hogy valaki nem elég jó. A történelem nagyon jól megtanítja, hogy az egó lelkesen ugrik az efféle vonásokra. Mert a hatalom nélüliek [Ohn-Mächtig: lefordíthatatlan német szójáték, további jelentése: ájultak] mindig egy „vezéren” keresztül akarják megszerezni a hatalmat.
—
—
* Ön általában véve egy politikus ember – Ön ezt nyíltan megmondja, és a válaszával ezt egyértelműen világossá teszi. A történelemről és a jelenlegi helyzetről való nézetei szorosan összefüggenek egymással. Ön most nagyon kényes dolgokat mond ki nagyon nyíltan, amitől sok politikailag korrekt ember visítva rohanna el. Milyen mértékben engedi meg magának azt, hogy az osztrák emberekkel való beszélgetések során politikusan viselkedjen, hogy a politikai véleményét világosan és egyértelműen fogalmazza meg?
Politikus vagyok olyan mértékben, hogy nem szeretek belekeveredni az emberek együttélésébe. A politika számomra akkor válik kritikussá, amikor a vallásokhoz hasonlóan dogmatikussá válik. Amiért határozottan kiállok, az az egyház és az állam szigorú elválasztása. A laicizmus gondolata számomra nagyon fontos. Ha beszélgetek az emberekkel, ezért mindig nagyon konzekvensen kiállok. Egyáltalán szívesebben állok ki valami mellett, mint valami ellen. A térsadalmi struktúrák olyanok, hogy az ember Ausztriában – képletesen szólva – nagyon széles síneken mozoghat: jobbra, középen, balra, lehetek meleg, leszbikus, szexelhetek naponta százszor vagy egyáltalán nem, lehetek házas vagy nem, dolgozhatok vagy nem, tanulhatok vagy nem. Őrült sok dolog lehetséges. Ami magától értetődő: aki mindenre nyitott, az nem egészen normális. Mindenki jót tesz azzal, ha megtalálja a magának valót, amitől jól érzi magát.
—
* A válasza elsősorban magyarként érdekel, mert ma Magyarországon a vélemények kinyílvánítása akár súlyos következményekkel is járhat … egy hisztérikus felindulással mindenképpen. Milyen mértékben engedheti meg az ember magának Ausztriában, hogy kinyílvánítása a politikai véleményét?
Ausztriában nagyon szabadon nyilváníthat az ember politikai véleményt. Vannak emberek, akik a sztálinizmussal kokettálnak, mások a nemzetszocializmussal. Emögött legtöbbször hihetetlen tudatlanság áll. Úgy állt be a helyzet, hogy a „bal szem” vaksága és a balos tudatlanság szalonképesebb, mint a „jobb szem” vaksága. A nemzetszocializmus – és ez számomra is évtizedekig meghatározó volt – rosszabb volt, mint a baloldal terrorja. A maoizmus egy sor értelmiségi elit számára „sikkes” volt, amit elég perverznek találok. És kár, hogy a germán istenek és istennők világát nem bírják elvonatkoztatni a náci őrülettől. Nézetem szerint egy nagyon fontos feladat, hogy újra fel kell fedeznünk a régi, a mi kulturális terükben élt, kereszténység előtti vallásokat és kultúrákat.
—
* Ön a kereszténység előtti kultúrák rajongója. Mit szeret bennük? Mi az, amiben példát jelenthetnek a mai ember számára?
Hogy őszintén megmondjam: én személyesen egyáltalán nem vagyok vallásos ember. A vallások a hatalommal visszaélő politikai egyesületek. És olyan vallást sem akarok, ahol van egy mindenek felett álló anyafigura. Amennyire a laikus kutatásaim révén rájöttem, a kereszténység előtti Európában több elismerés volt a bal- és jobb láb közötti egyenlőség iránt: voltak istenek ÉS voltak istennők. Freya istennő, aki egy macskák és kosok húzta harci kocsit irányít, számomra kellemesebb projekciós figura, mint a szűzies Mária anya az illedelmesen lesütött szemeivel. Nekem személyesen kellemesebb a willendorfi Vénusz látványa, mint a haldokló Krisztusé a kereszten, ami példaként nem éppen tűnik kívánatosnak. A zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám egyaránt az Ószövetségre építkezik. A nőknek nagyon szolgai, alárendelt szerepük van. Ehhez még hozzájön, hogy ezek a vallások Előázsiából erednek, és mindegyik a „forrás körüli civódásból”, a „hiány” gondolatából származik. Nézetem szerint mindez meghatározza a mai politikát,a gazdaságot, a másokkal való együttélést. Miközben azt gondolom – amikor legutóbb Máltán voltam –, a kultúrákat és a vallásokat a kereszténység előtti Európában, de Előázsiában is az együttélés határozta meg. Az északi hősi mondák istenei és istennői nagyon cselesek, alig van fogalmuk a bűnről, nagyon „emberiek”, szerelmesek lesznek, elárulják magukat, megbékülnek, és a háborúskodás helyett szívesebben tárgyalnak és egyezkednek.
—
* Hogyan volna lehetséges, hogy ennek a térségnek újra felfedezzük és újjáélesszük a kereszténység előtti kultúráit? Mit tudna és akarna tenni Ön, mint textiltervező?
Jelenleg egy olyan kollekción dolgozom, ami nagyon összefolyik a mi kultúrkörünk történelmének aspektusaival. A következő divatbemutató a bécsi divathéten ezt majd nagyon jól meg fogja mutatni. 30.000 éves ruházat történeti alkotórészeit vesszük fel a kollekcióba, és ezzel helyére is tesszük pl. azt az elképzelést, miszerint a „kimonóforma” Japánból származik. A forma maga egy archaikus ruhaforma, ami lényegében az összes, így a mi kultúrkörünkben is előfordult.
—
* Tudná periodizálni a cég eddigi történetét?
A cég az eddigi élettapasztalatom és a kreatív, intellektuális és gazdasági tevékenységem összessége:
* 2006: a VENI CREATRIX alapítása. Kezdet.
* 2011: újjáalakulás. Folyamatos fejlődés.
—
V. 