Egy köztünk élő szilaj ősasszony: Marina Sagl. II. rész: Veni Creatrix


Marina Sagl a Veni Creatrix divatcég alapítója, tulajdonosa és tervezője. A céget egyéni vállalkozóként néhány év alatt sikerre vezette. Beszélgetések a tervezőnővel történelemről és politikáról, a Veni Creatrixről, a divatról és az iparágról.

* Hogyan jutott arra a gondolatra, hogy egy divatmárkát alapít?

A gondolat nem egyedül tőlem származik. A Veni Creatrix megteremtette magát. Az életem eddigi és logikus következménye, a kreativitásom kifejeződése. Az utolsó ihletet a „Hatalom központjában” c. kiállítás adta. Császárnők, királynők, apácafőnöknők. A német Ottók asszonyai. Mathilde királynő, Adelheid császárnő, Theophanu császárnő fiktív portréi, vagy Hathui von Alsleben-é, aki a gernrode-i apátság főnöknője volt, továbbá anyai ági felmenőm. Gisela császárnő, Praxedis császárnő, és Adelheid, a quedlingburgi gubernatrix. A képeket 2003 és 2005 között festettem, készítettem hozzá ékszereket és ruhákat is. A kiállítást az egykori memlebeni császári rezidencián mutattuk be egy késő románkori kriptában. Ez az akkori alkotó tevékenységem egyik csúcspontja és a kreativitásom teljes kifejeződése volt. És a ruhák olyan sok embernek nyerték meg a tetszését, hogy kedvet kaptam tovább csinálni.

* Tehát Ön korábban festészettel foglalkozott. Be tudná mutatni röviden a Veni Creatrix előtti alkotópályáját?

Az én alkotópályám az apám révén kezdődött el, aki egy alkotó ember volt, a szó legszorosabb értelmében. A kreativitása nem ismert határozkat. Mindig létrehozott valamit: tyúkólat épített, paradicsomot ültetett, megjavította a cipőinket, faszögekkel, a legfinomabb módon. Amikor olyan 4-5 éves voltam, vásárolt egy régi raktárat és lebontotta a saját erejével: ebből az anyagból aztán épített egy 100 m2-es bungalót. Óriási üvegablakokkal, fényárban úszót, világosat. Életének az álmát. És én mindig vele tartottam. Olyan érdekes és inspiráló volt. Létrehozni a semmiből valamit, ami hasznos és szép. Az anyám is kreatív volt. Amikor kislány voltam, ruhákat horgolt nekem, én kiválaszthattam, melyik színt akarom. Málnafagyi, eperfagyi, áfonyafagyi, barackfagyi – együtt főztem vele, egy hétfős család voltunk. Önellátók. Csodálatos! Ez erőssé tesz és autonómmá. A szocializációm tehát nem a beszűkítő nemi szerepek szerint történt, minden csináltam: favágás, hímzés, házépítés és befőzés.

* Hol nőtt fel?

Langenlois-ban, Alsó-Ausztriában, a déli Kamp-völgyben, aztán Zöbling am Kamp-ban. Ez egy kis falu a „Heiligenstein” [Szentkő] lábánál.

* Érez még kötődést ehhez a helyhez?

A környékhez érzek még kötődést, de érdekes módon a történelme miatt. Úgy értem, hogy a környékhez semmi más nem vonz a múltján kívül. A környék az őskőkor óta be van népesülve. Zöbling falvának északi részén megtalálták Európa egyik legrégibb épületét, egy óriási újkőkori hosszúházat. Kammern-ben, nem messze a szülővárosomtól egy mamutvadász-telepet tártak fel.

* Az alkotópályája tehát lényegében már az szülőházban megkezdőtött. Hogyan ment tovább?

Valahogy valamikor nekiálltam rajzolni, aztán festeni, aztán írni, történeteket, verseket, mindent teljesen természetes módon. Alkotónak lenni, ez számomra egyszerűen egy életmód. A szakmai tevékenységemben – tanult irodai kereskedő vagyok – csodálatos emberekre találtam, akik továbbtanítottak. A lányukként szerettek. A főnökasszonyom nagyon tehetséges rajzoló volt, irányított, ekkor készítettem az első akvarelleket. Művészettörténetet is tanított – szintén nagyon természetes módon. Műtárgyak között éltek: a nappaliban Josef Hoffmann paradicsompiros bútorai, Koloman Moser képei, Gustav Klimt rajzai … mindez nagyon meghatározó. Minthogy nekem mindig fontos volt, hogy önállóan álljak a saját lábamon, mindig több pályán futott az életem: egy kenyérkeresői munka, ami táplál, és a művészi élet, a legkülönfélébb kifejeződési módozataival: festészet, szobrászat, rajz és írás. A festményeimet 1989-ben kezdtem kiállítani.

* És ékszertervezés! Néhány évvel ezelőtt még alkalma is nyít arra, hogy személyesen adjon át az angol királynőnek egy saját maga tervezte ékszert. Ezt én egy rendkívüli eseménynek tartom. Hogyan került rá sor?

Már az is csodálatos volt, hogy Carl Djerassi, a fogamzásgátló „felfedezője” – az emberiség egyik legnagyobb forradalmára, nagyon tisztelem és szeretem őt – 2002-ben a „Paul Klee – Carl Djerassi-gyűjtemény” kiállítás megnyitóján a kremsi Kunsthalléban egy kézzel, aranyozott bronzlemezekből készült babérkoszorút vásárolt a feleségének, aki akkor a Standford egyetemen tanított a feminizmus tanszéken, és éppen Ovidius Metamofózisainak elemzésén dolgozott. A kremsi Kunsthalle üzletében volt akkor egy ékszerkiállításom. Carl Djerassi, aki egyúttal egy SIR, néhány nappal az ékszervásárlás után részt vett egy fogadáson a feleségével együtt az angol királynőnél. 2002 novemberében kaptam egy telefonhívást a bécsi brit nagykövetségtől, hogy én vagyok-e az, aki a szép babérleveleket készíti, és hogy készítenék-e  egy ilyet a királynő koronázási évfordulójára. Nagyon fellelkesített, nagyon örültem neki. Az esemény számomra igen rendkívüli volt. Van róla egy film a YouTube-csatornánkon.

* A cég neve olyan, mint egy jelszó, és úgy hat, mint egy mélyről jövő vallomás, amit sok ember a tapasztalataim szerint első látásra nem is ért. Miért „Veni Creatrix”?

VENI CREATOR – ezt az imát: „Jöjj, teremtő lélek”, a római katolikus rituáléból ismerjük. Én ezt egyenértékűnek gondolom a női megfelelővel, azaz „VENI CREATRIX”, tehát ez egy ima, ami azt jelenti, hogy „jöjj, teremtő női lélek”. A „Veni Creatrix” mint név számomra teljesen logikus volt. Még akkor is, ha nehézkesen lehet kimondani, és alig tudja valaki a jelentését, ez a női teremtő erőhöz szóló ima. Szépséget létrehozni egyszerűen örömet okoz. Szép design, szép ruhák, ez több, mint divat. Egy vallomás.

* Milyen üzenetet akar Ön ezzel közvetíteni a szélesebb közönség felé? „Fashion is confession”. Miért?

A ruha, ami a szép és a kísérletezés iránti szeretetből jött létre, egyúttal egy vallomás is a munka és az üzleti tevékenység iránt – ellentétben a félelemmel és a mohósággal. A Veni Creatrix egy életmód. Az én életmódom. Hogy a névvel ki mit köt össze, az mindenkinek a maga dolga. Az ügyfeleim nagyon intelligensek. Hogy milyen üzenetet közvetít, az teljesen egyéni, és annak is kell lennie.

* Ki a női teremtő? Hogyan tudná jellemezni? Mit tud ő, mit akar, mit nem akar? Hol van? Mikor és honnan jön? Honnan ismeri?

A női teremtő mindenhol ott van, úgy, mint a férfi teremtő, az egyik a másik függvénye. Az alkotót, mind a női, mind a férfi formájában leginkább a természetben találom, mindenhol: a macskánkban, a virágokban, a fákban, ahova csak nézek, amilyen messzire a szemem lát és az értelmem elér – de ott biztosan nincs vége a világnak! Hogy honnan jön a teremtő? Nem tudom. Azt tudom, hogy nagyon-nagyon sok dolog létezik, amik sokkal nagyobbak, mint én, és amiket nem is tudok érzékelni. Nagyon jó élni azzal a gondolattal, hogy egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket fel sem tudok fogni. Számomra megnyugtató egy hangyát vagy a pompás nyárközepi csillagos eget szemlélni, és azt mondani, hogy „köszönöm”. Akkor is, amikor a kedvesem szemébe nézek, azt mondom, hogy „köszönöm”.

* Mi a szépség? Hogyan ismeri fel valaki a szépséget?

Hogy mi a szépség? Csak azt tudom mondani, hogy nekem mit jelent a szépség. Hogy az általános irányelvek szerint mi a szépség és mi nem … milliónyi ilyen dogma kering. Én azt szeretem, ami megérint, a szépség számomra egy érzés. Könnyen és gyengéden megérint, például amikor a szél végigsimít egy mezőt, ahol magasra nő a fű. Vagy olyan ütésszerű valami, ami egy váratlan pillanatban majdnem leterít, Albrecht Dürer önarcképének a pillantása a müncheni Pinakothekben, vagy Anton Bruckner szimfóniájának a hangjai – ami megérinti az egész lényemet. Felszöknek a könnyeim. A macska látványa, ahogy átoson a kerten – SZÁMOMRA ez az igazi szépség! A szépség szubjektív, nekem ez a legmélyebb meggyőződésem, és egyúttal egy meghívás is a részemről: legyen mindenki tudatos, és találja meg a saját szépségét!

* A tradíció és az avatgard között: a 2011-es bécsi divathéten való fellépése alkalmából Önt így jellemezték a médiában, és ezt Ön is szívesen használja a kollekciókra. Miért? Hol játszik szerepet a tradíció a kollekciókban, és hol az avantgard?

Napra hozni a régi formákat, lásd történelem, ez a tervező munkája: a ruházat bizonyos értelemben mindig tradicionális, mert az evolúció az embert eddig úgy hagyta, amilyen százezer évekkel ezelőtt volt: két láb, két kar, egy fej, a nőknek elől két mell … a ruházatnak ehhez alkalmazkodnia kell.

* A mindenkori kollekciókban előkelő helyet foglal el a plisszé. Mi ez az előszeretet a plisszé iránt?

A kérdésben már benne van a válasz. Igen, a plisszé előkelő. Az egyiptomi elit kb. 5000 évvel ezelőtt a legkirályibb és legfinomabb vászonba öltözött – plisszérozott válaszonba. A plisszé lenyűgüzte az embereket. Háromdimenzióssá teszi az anyagot. A természetben a plisszé végtelen változatosságban fordul elő. Leírja a születés állapotát, az eksztázis csúcsát a születés folyamatában: amikor egy levél kitör a rügyből, akkor ez az, amikor kibontakozik, akkor „plisszérozott” állapotban van. „FIATAL”, születés előtti. Ez az állapot, ami a csúcsra törekszik, ami eksztatikus, ez a plisszé.

* A kollekciókban lényegében három plisszéfajtával találkozunk: a gyűrt anyagokkal, amiket tulajdonképpen nem kell plisszérozni, mert olyanok, mint amikor kijöttek a gyárból. Aztán van még az ún. nap-plisszé az egyedi darabokhoz, és a „gépi plisszé” a nagyobb szériákhoz. Hol és hogyan plisszéroznak?

A gyűrt anyagot, ugyanúgy, mint a plisszét, nagyon fantáziadús mintákal és formákban lehet előállítani. Ezek a formák úgy állnak elő, hogy igen finom fémszálakat szőnek az anyagba, amiket aztán „összetörnek”, és az anyag úgy fog kinézni, mint a régi seyempapír. Vagy amikor a gyapjúanyagokat, de a selymet is „összepréselik” és megszárítják a mosás után, ugyancsak nagyon szép effekteket eredményez, de nem lesz tartós. A nap-plisszét mindmáig kézzel készítik. A legutolsó bécsi – vagy osztrák – plisszékészítővel dolgozom. A gépi plisszét egy németországi családi vállalkozás készíti.

* Inspirálják Önt az Ön által kedvelt tervezők, mint Issey Miyake vagy Coco Chanel? Hiszen Miyake már kb. 15 éve készít plisszét, és úgy, mint Coco Chanel, a tiszta struktúráknak és az egyszerű fazonoknak köszönhetően lett sikeres.

Igen, magától értetődő, mindketten inspirálnak, de mások is isnpirálnak! Egyébként a tiszta struktúrákat már sokkal régebb óta ismerem. Egy román kori templom szigora és a tisztasága, a méhek lépének egyszerű tiszta struktúrája, egy egyiptomi piramis csodás formája és tisztasága, egy régi híd szépsége, ahogy átíveli a vizet, a régi viseletek és ruhák szépsége és egyszerűsége – a mi kultúrkörünkből származó ruhák esetében is.

* A kollekciókról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy „egyszínűek”, Ön egy igen széles színskálával dolgozik – de a piros-fekete-kombinációt különösen szereti. Miért?

A fekete, a piros és a fehér „régi színek”, különösen a régi és a korai kőkorszakokban használták nagy előszeretettel. Sok edényt színeztek és festettek fekete-fehér-pirosra, de ezt a kombinációt látni régi házmaradványokon is. A fekete a föld színe, telített és erős, az öröm, a növekedés és a méltóság színe. A piros a vér színe, az életé, nagyon nagy jelentősége volt. A fehér a halál színe, a csontoké, a hóé, a megfagyásé.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

* A kreációk fontos alkotóeleme a hátrészen levő pont, amit Ön általában „ablaknak” nevez. Ez a pont kvázi a Veni Creatrix kézjegye? Honnan származik az ötlet?

A pontot … vagy inkább az „ablakot” különösen szeretem! Kilátást és betekintést nyerni, ezt szeretem. Máltán volt egy csodás élményem: az ősrégi templomokban kerekek az ablakok, a kilátás, mint ahogy az én ruháimon. Hogy honnan jön az ötlet, azt nem tudom. A rajzaimat is mintegy alvásban készítem. Kifolyik belőlem. Azt gondolom, hogy a „tudatalattink” és a „tudatfelettink” sokkal nagyobb, mint mi vagyunk, ez az információ, amit százezer évek óta tárolunk a génjeinkben. Csak hagyni kell folyni őket, hagyni áttörni az intellektus vékony „jégrétegét” …

* A Creatrix-folyamatról: hogyan jön létre egy kollekció? Mik azok a pragmatikus szempontok, amiket figyelembe kell vennie a folyamat során?

A Veni Creatrix kollekciói létrehozzák saját magukat. Én kísérem a folyamatot – és a folyamat maga mindig igen viharos, sok dolog akar létrejönni. Engem teljes egészében igénybe vesz, szőröstül-bőröstül. Ami a pragmatikus, az a legszebb felismerés: van eladás, versenyképes vagyok, az ügyfelek készek arra, hogy pénzt adjanak a ruhákért. Nagyon egyszerű. Az életre a választ maga az élet adja.

* Ön alapvetően és nyilvánvalóan nagyon önálló … anyagvásárlás, marketing, az üzlet berendezése, a tervezés. Szükséges-e egyáltalán, hogy a munkában csapatjátékos legyen?

Mint minden magányos harcos esete: mindent én csinálok! Működik, de egy idő után nem hoz növekedést. És a Veni Creatrix a kezdésen már túl van, útban a jegyzett vállalkozások felé, ezért a jövőben sokkal folyamatorientáltabb leszek, tiszta folyamatmenedzsmenttel fogok dolgozni. Alapvetően nem vagyok csapatorientált. Ahogy sokszor emlegetem, egy despota is vagyok.

* Milyen az Ön általános viszonya az ausztriai divatvilághoz? Orientálódik a divatvilág normáihoz, vagy érzi magát kényszerítve arra, hogy orientálódjon?

Emberkerülő vagyok, alig vannak kapcsolataim. A divatvilágban dolgozó emberekkel meg aztán egyáltalán nem. Kényszerítettség a normákhoz? Nem, egyáltalán nem. De a nemzetközi divatvilágban van néhány vállalat és ember, akiket nagyon szeretek: Issey Miyake, Prada asszony, Bottega Veneta … és mindig akadnak dolgok, amik megérintenek, és amiket SZÉPNEK találok …

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s