Egy köztünk élő szilaj ősasszony: Marina Sagl. III. rész: Divatról és divatiparról


Marina Sagl a Veni Creatrix divatcég alapítója, tulajdonosa és tervezője. A céget egyéni vállalkozóként néhány év alatt sikerre vezette. Beszélgetések a tervezőnővel történelemről és politikáról, a Veni Creatrixről, a divatról és az iparágról.

* Hogyan definiálná a divatot?

A divat az ego álarcos bálja. A lélekálruhák takargatása!

* Miért istenítenek annyira egynéhány divattervezőt? Mire való a divattervezők kultusza?

Aki nem hallgat magára, az másoknak engedelmeskedik. A felelősséget átruházni az istenre, a politikára, egy diktátorra vagy diktatrixre – ez nagyon sok ember számára egy utat jelent. Egy áll legfelül, az a divat istene – mert ezek általában férfiak –, és alul megigézve bámulják a divatos hölgyek és urak a legújabb trendeket: „hát a legújabb trendet akarjátok?”.És kész a kultusz. Csodásan összeillik, mint a kulcs és a zár. Egy különösen felfújt ego veri a dobot, a többiek táncolnak – de ebben nincs semmi rossz. A világ teljesen így működik, mint pl. a vallások.

* A modelleket ugyanúgy istenítik, mint a divatttervezőket. Ön hogyan értékeli a modell munkáját?

Nekem minden sztár és kultusz ellenszenves. Én, mint Veni Creatrix, mint alkotó ember, nagyon nagyra értékelem az alkotófolyamatokat. Egy jó modell nagyon fontos egy bemutatónál, megmutatja azt, ami létre van hozva – remélhetőleg optimális módon. Mint ahogy egy jó énekes énekel egy dalt. A munka igen brutális és embertelen. Minden, csak nem egy álommunka, rosszul fizetett, és csak kevesen jutnak felfelé.

* Milyen egyéni vállalkozóként mozogni a szabad piacon?

Kalandpark és túlélőedzés. Élőben!

* Az uralkodó nézet szerint a divattervezők fürdőznek a luxusban: szép üzlet, egyedi kreációk, jelenlét a nyilvánosság előtt – ráadásul „drága” az áru.

Igen, akadnak ilyen tervezők – a világon az összes tervező kb. 0,03%-a –, és én egyáltalán nem sajnálom egyiktől sem. Ez egy kemény munka; a jelenlét a nyilváosság előtt, ami egy bábuvá teszi az embert. Igen, az áru drága. Egy divatmárkát felépíteni egy pokoli kemény dolog. Egy márkát felépíteni a divatágazatban egy királyi diszciplína, munka, és sok-sok energia. Ezen kívül: egy divatmárka létrehozása rengeteg pénzbe kerül. A reklám hihetetlenül drága. Az újságok és a tévétársaságok nem a tervezők eredetiségéből élnek, hanem a reklámbevételekből.

* Tényleg drága az áru?

Igen, a nagy márkák drágák, a most említett okokból. Továbbá én nem hiszek a luxus demokratizálásában. A luxus az luxus. Tehát drága, és ezzel együtt elitista.

* Ön azt mondja, hogy a nagy márkák drágák. És milyenek a nem fősodrású márkák? Pl. a Veni Creatrix is drága?

A nem fősodrásúak is drágák. A Veni Creatrix szerintem nem drága. Hogy miért? Van kereskedői alapképzettségem, jobban fel tudok becsülni mint számolgatni dolgokat, és azonnal tudtam, hogy kb. három hónapig bírnám ki, ha a szokásos dolgokat csinálnám, tehát: gyártás Ausztriában, anyagvásárlás kis mennyiségben a rendes anyagkereskedőknél. Ezt az elejétől kedzve a saját munkaérőmmel és a személyes energiáim bevetésével kompenzáltam. A csődbe ment gyárak anyagait vásároltam fel. Egyszerű, egyenes fazonok, amik kevés munkaidőt igényelnek, gyártás Magyarországon, ahol a munkaidő még mindig kevesebbe kerül, de mindez sok-sok ráfordítás, napi tíz, s heti legalább 70 óra munka.

* És fürdőzik egy osztrák divattervező a luxusban? Téved az uralkodó vélemény?

Hát milyen divatterverzőt ismer Ön Ausztriában? Igen, én fürdőzöm a luxusban – szeretek rózsaolajhabfürdőben fürödni … vagy levendulában! Csodás az életem. Szeretettel dolgozom, a bemutatók időszakában többet. Hihetetlen dolgokat értem el az életemben. Valamit SZERETETTEL létrehozni, relatíve szabadon a félelemtől és a mohóságtól, ez nekem hihetetlen luxusnak tűnik. A ferjémmel, akivel nagyon szeretjük egymást, nagyon jól élünk. És én nagyon fitt vagyok, egyedül cipelem az anyagokat, saját magam veszem az alapanyagokat, rohanok a postára, takarítom az üzletet, relatíve autonóm vagyok. A luxus számomra az elégedettségnek azt a fokát jelenti az életemben, ami megszabadít a vágyaktól. Szeretem ezt a luxust és nagyon élvezem!

* Egy bemutatón tulajdonképpen fiatal, szépen sminkelt, ékszerezett, felöltözött fiatal nők 20-30 perces felvonulását látjuk, és látjuk a körülötte folyó cirkuszt. Az összebenyomás egyszerűen cool, egy igazi élmény. Mit követel ez Öntől, mint tervezőtől, létrehozni egy bemutatót?

Egy bemutatót csinálni számomra egy élvezet! Az első bemutatóm után, 2003-ban az Alpha Nőklubban olyan voltam, mint aki megrészegült. Egy bemutatónál az ember érzi a hatalmát és a befolyását. Egy bemutató ezen kívül egy „aratási ünnepség”. És egy hatalmi ugrás is. A bemutató előtti hetek nagyon sok munkával járnak, nagyon koncentrációigényes. Különösen a koncentrációnak van jelentősége, mert mindig csak kevés darabot mutatunk be. Egy igen híres operaénekesnő azt mondta egy interjúban: egy-egy bemutató után a legtöbbször majdnem ájult vagyok, alig tudok állni, mindent beleadtam, támolygok – ez nálam is így néz ki. Ugyanakkor majdnem a rabjává leszek, a zene kiválasztása, az előkészületek, aztán a show, a lelkesedő emberek. Mindent igényel, különben semmi nem lesz belőle!


* Azt mondja, hogy a nagy és a nem fősodrású márkák egyaránt drágák. És hol találjuk a skálán az olyan márkákat, mint H&M, Zara, C&A?

Az H&M a legolcsóbb, de egy kegyetlenül okos márka. Svédek. „Gyorsdivatot” csinálnak. Mindig van valami újdonság, Vietnamban, Bangladeshben, Indiában és Kínában gyártanak. Tonnányi árut rendelnek. Ebben igen nagy tökéletességre tettek szert.

* Tegnap voltam egy H&M-üzletben a Kärtnerstraßén. A Kärntnerstraßén!! Néhány lépésnyire a Swarovski-üzlettől! Nagyon meglepődtem az áru gyenge minőségén és az alacsony árakon (5-20 euró! Akcióban). Az üzlet tele volt emberrel, az árut, a gyenge minősége ellenére pedig viszik, mint a cukrot,

Igen, a hasonlat a cukorral nagyon jó: függővé tesz, az emberek folyamatosan jutalmazzák magukat, különösen a nők azzal, hogy felvehetnek egy-egy új darabocskát, nem is kell, hogy hosszan kitartson. A tartósság nincs is eltervezve, sem a gyártó, sem a fogyasztó részéről, úgy illenek egymáshoz, mint a zár és a kulcs. Nézze meg kérem Elfriede Jelinek „Eurüdiké a ruhahalmon” c. darabjának az ősbemutatóját. Egy hegynyi ilyen cukor-gyorsdivaton ül undorodva az öntudatra ébredt nő, Johanna Wokalek színésznő – a Veni Creatrix egyik jelzőpiros ruhájában.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


* De az H&M mégis tud élni és növekedni: az utcákon újra és újra látni az óriásplakátokat, a cég újra és újra olyan világsztárokat szerződtet, mint Madonna vagy Waris Dirie.

Kemény munka, az időminőség felismerése – az H&M cégtörténete fellelhető az interneten. A divatipar egyik legnagyobb sikertörténete. Az H&M nagyon-nagyon jól él. Mindig nyílnak újabb üzletek.

* Hogyan lehetséges ez?

A forgalom folyamatosan nő, óriási a kereslet.

* Honnan jön a pénz?

Munka, okos koncepciók, nagyszerű üzlet.

* Mit gondol? Egy olyan cég, aki gyenge minőséget kevés euróért kínál és képes megélni, az egy sikeres modell?

Én el szoktam menni az H&M-be, és legtöbbször azt látom, hogy a minőség nem rossz. Az eldolgozás meglepően jó, az anyagok se olyan rosszak. Majdnem mindig a design-on lepődök meg, az árak hihetetlenek: hajszálpontosan a fiatal emberek, leginkább a 13-30 év közötti nők átlagjövedelméhez vagy zsebpénzéhez igazították. Sokan 30 éves korukig tanulnak, soknak nincs munkájuk, vagy ha igen, akkor keresnek az emberek 1500-1600 eurót – nettóban. A lakás kb. 600-800 euróba kerül, villany és gáz, ennivaló és autó. Mi marad a ruhára? Az H&M mint sikeres modell? Ez nézőpont kérdése: ha a gazdasági sikerről van szó, akkor igen, és akkor is, ha a korszellem, azaz a gyorsdivat megragadásáról van szó.

* Másfelől?

Nekem személyesen nem tetszik a társadalom képmutatása: eldöntöttük, hogy humánusak leszünk, a „rabszolgaságot” kizsuppoltuk, tehát: bezártuk az ajtókat, vádoljuk Kínát az embereket veszélyeztető politikája és a szociális viszonyai miatt, és mi ettől jól érezzük magunkat, a jólétünkhöz szükséges árukat pedig a világ különféle részein gyártatjuk. Hát igen, ilyenek vagyunk. És ezt jó látni. Mindenki eldöntheti maga. Ezen kívül mindig kétségeim támadnak, hogy lesznek-e majd a tervezők kreációinak fogyasztói, egyrészt az árak miatt, másrészt lesz-e majd rá egyáltalán kereslet a jövőben? Semmi tragikusat nem akarok belelátni – a szokások jönnek és mennek, a csillagok születnek és eltűnnek.

* Bécsben akad néhány divatiskola, és többek között egy „egyetem”, Önnek volt már egynéhánnyal együttműködése, miáltal betekintést nyert az intézmények működésébe. Mi a benyomása?

A Veni Creatrixnek volt egy érettségi projektje a michebeuerni divatiskolával, a willendorfi Venus megtalálásának 100. évfordulója alkalmából. Hogyan öltöztek az erős nők akkor és ma. A benyomásom: az oktatók soha nem jártak az iskola falain kívül, egy teljesen más valóságban élnek. Ausztriának nincs említésre való textilipara. Minden évben fiatal nők százai hagyják el a divatiskolákat vagy egyetemeket, akik nem találnak a munkát az ágazatban, és eladóként, pincérként stb. dolgoznak. Ez tulajdonképpen, legyünk udvariasak: eléggé mellé megy. Egynéhány iskola, mint pl. ami a Herbststraßéban van, lényegesen jobbak, mert keresik a kapcsolatot a gazdasággal.

* Milyen az oktatás?

Igen, hozzáteszem: az oktatás elégtelen, nem a földön álló, alig van fogalma a kalkulációról, gazdasági szempontból alulképzett, túl sokat foglalkozik a „tervezéssel”.

* Milyen az „utánpótlás”?

Többé-kevésbé jó. Ami közös bennük: alapvetően fogalmuk nincs egy tervező munkájáról, az önállóságról. Nálunk mág senki sem dolgozott, akit feltétlenül szerződtetni akarnék.

* Egyáltalán mit akarnak ezek a fiatal emberek?

Hát igen, ez egy jó kérdés, amit én is mindig felteszek magamnak, hogy őszinte legyek. Én azt hiszem, hogy a legtöbben a tervező „nagyszerű munkáját” látják, mint egy szappanoperában: elegánsan rajzolgatni, anyagokat rendelni, megint rajzolgatni, amiből az egyik zseniálisabb, mint a másik, világhír, aztán 80 nap alatt a föld körül. De nem tudom pontosan, természetesen embere válogatja. Összességében azt gondolom, hogy sok illúzió és egós álom kering.

* Mit tudnak ezek az emberek a tanulmányok után csinálni? Hát igen, hogy őszinte legyek, nem sokat. Művészet, divat, design – meglátásom szerint nem oylan dolgok, amiket meg lehet tanulni az egyetemen – csak az jöhet ki egy emberből, ami benne van!

* Mit tanácsolna azoknak, akik saját márkát akarnak alapítani?

Legyenek fittek: testileg, szellemileg, lelkileg. Szilárdan álljanak a földön, és legyenek hajlékonyak, mint a bambusz a viharban. És gondolják át, mi a hajtóerejük, miért akarnak saját márkát alapítani: elismerés, hírnév, glamour, kimondott gazdagság …? Mindegyik rendben van, de legyen tudatában, hogy mit tesz és miért. Az segít Önnek, és megkíméli a csalódásoktól.

* Ön egyrészt hihetetlenül lelkes a tervezői munkától, másrészt pedig nem csak az utánpótlást, hanem a piacot és a fogyasztói magatartást is elég szkeptikusan szemléli. Miért?

Az utánpótlás, a piac és a fogyasztói magatartás szorosan összefüggenek egymással. A „divatiskolákban”, a „divategyetemeken” képzett fiatal embereket nézetem szerint éveken keresztül egy olyan ágazat részére iskolázzák és tanítják, ami bizonyos értelemben már évtizedek óta nem létezik Ausztrában, de még Közép-Európában sem: a textilipar, a divatipar. Ez olyan, mintha iskolákat és egyetemi intézményeket tartanánk fenn – az adófizetők pénzéből – lovaskocsik tervezésére, ill. legyünk borzasztó modernek, autómobilok tervezésére, de a lovaskocsinak és az autómobilnak, mint az élet rendes alkotóelemének, már nincs felvevőpiaca. Valahol még gyártanak ilyeneket a világon, de biztosan nem Közép-Európában. Ezután is, mint eddig is, készítenek Rolls Royce-okat vagy Bentley-ket, kézzel és sok szeretettel. De Ön tudja, hogy ezeket ki tudja megvenni: a „divatmárka” is hasonló. A munkaidő drága.

* Mi a gond a piaccal és a fogyasztói magatartással?

A demokratizálódás sötét oldala: mindenki nagyjából ugyanannyit keres, tehát a „divat” potenciális vevője ugyanannyit, mint a varrónő. Egyszerűen nem jön ki: ha egy télikabát, ami Ausztriában készül, csak a megvarrása belekerül kb. 200 euróba. Egy varrónő, aki „csak” 20 eurót kér egy óra munkáért, olyat alig fog találni. Egy varrónő, aki egy kabátot szépen megvarr, beleértve a próbát, anyagvásárlást, egyéni fazonalakítást, az kb. tíz óra … aztán szükség van kb. három méter anyagra. Közepes minőség kis mennyiségben kb. 50 euróba kerül, akkor már már 350 eurónál járunk – gombok, bélésanyag, kiegészítől, mint a cérna, mint a varrógép kopása. Ezek az alapköltségek. Még nincs rajta nyereség. Ha én, mint Veni Creatrix 30% akarok keresni … és 20% ÁFÁt fel kell számolnom, akkor már kb. 500 eurónál járunk a télikabát esetében. De az én üzletem esetében. Ha más butikokban is árulok, akkor ezt az összeget 2,7-vel, de inkább 3,2-vel fel kell szorozni – Ausztriában és Németországban a szokásos árrés, amit ratesznek a kereskedők. A kabát már kb. 1800 euróba kerül, beleszámítva a 20% ÁFÁt. Ki tud venni egy kabátot 1800 euróért? A demokratizálódás sötét oldala, hogy mindenki nagyjából azonosan keres. Azonosan azt jelenti, hogy egy fiatal orvosnő vagy értelmiségi nő – amennyiben van munkája – nem tudnak maguknak Ausztriában készült design textilt venni. Az H&M-ben vagy a Zaraban veszi meg. Ez a „probléma”, minden szinten.

* Tudomásom szerint az osztrák textilipar elsősorban a Waldviertelben különösen híres volt. Hol vannak ma ezek a gyártók? Ismer Ön olyan osztrák gyártót, akivel szívesen együtt dolgozna?

A Waldviertelnek egészen a második világháború elejéig igen virágzó textilipara volt, de Morvaországnak és Csehországnak is … Beatrice barátnőm nagyszülei, mielőtt a nácik elfogták és meggyilkolták volna őket, Prágától délre egy egész falut foglalkoztattak a gyárukban. Amit a jobboldali terror a határ egyik oldalán nem rombolt le, az a határ másik oldalán a „jólétnek” esett áldozatul: a bérek és fizetések általános emelése és az „olcsó munkaerőviszonyok” egyre keletebbre való költöztetése gyakorlatilag lehetetlenné tette a javak előállítását a mi kultúrkörünkben. Nem csak a textilek esetében. Vorarlbergnek is nagy textilipara volt, csúcsképességű szövészetek és kötöttáru-gyárak. Gyakorlatilag minden kihalt. Osztrák textilgyártót egyet sem ismerek – egyáltalán senkit.

* Kapcsolatban állnak egymással az osztrák tervezők? Vannak szervezetek, amelyek lobbiznak a hazai design és a textilipar érdekében?

Ojé, nem tudok a kérdésre válaszolni. Én egy szenvedélyes magányos harcos vagyok. Alig vannak kapcsolataim. De bárki, aki akarja, megkérdezheti az Osztrák Gazdasági Kamarát. Lobbizni pedig a legjobb, ha mindenki maga teszi, ameddig a keze elér …

* Fontos öltözködni?

Igen, nagyon fontos öltözködni, az északi féltekén különösen télen. Az öltözetnek védenie és erősítenie kell. Az öltözettel arról kell tanúbizonyságot tenni, hogy Ön kicsoda, vagy legalábbis azt, hogy a személyiségének melyik oldalát akarja megmutatni, vagy kivé ill. mivé szeretne válni. Az öltözet üzeneteket is közvetít, és tanácsolandó mindenkinek átgondolni ezeket az üzeneteket: ha szexi akar lenni, akkor egy réndes mély kivágás és egy miniszoknya, ami lényegében csak egy övnyi méret – de akkor legyen szíves ne várja el, hogy Önt elsősorban az intellektuális képességei miatt fogják becsülni. Ha egy vampként öltözködik – akkor kérem, ne csodálkozzon, ha egyértelmű ajánlatokat kap. Ha a fenséges oldalát, a királynőt vagy a császárnőt akarja kifejezni, akkor higgye el nekem, elsőrangúan hat, akkor öltözzön finom fazonokba, plisszébe; kb 8000 éve a királyok ismertetőjele, bársony vagy selyem, vagy egy egyedien szabott krumpliszsák. A tömeg megnyílik Ön előtt és utat nyit Ön előtt.

* Minen öltözzünk fel szépen?

A szép öltözködés ideális esetben az, amikor szeretettel bánunk a testünkkel. Vagy az ego mondja, hogy vegyük fel a kalandos pomádékat, ami majd széppé teszi az ego torzképét … ebből nagyon jól megél egy egész iparág, milliárdos forgalmak vannak. De mint mindig, minden oké – és ha Ön tudja, hogy mit tesz: csak nyugodtan!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s