A bécsi japanisztika kezdetei, az egyetem japán intézetének megalapításáig (1840-es évek – 1938)

Gyorscikk

A bécsi japanisztika azzal szeret dicsekedni, hogy Európában tk. elsőként foglalkozott Japánnal, mint a tudomány tárgyával. A kezdetek az 1830-as években keresendők, amikor is Moritz von Dietrichstein, a bécsi cs. k. Udvari Könyvtár igazgatója szépen csöndesen megvásárolt a könyvtár számára nagyjából 60-80 tudományos és irodalmi művet, továbbá nyomtatott térképeket és fametszeteket. A szállítmány európai gyűjtők – mint pl. a holland király – tulajdonából származott, a beszerzésben a híres Philipp Franz von Siebold segédkezett.

A bécsi japanisztika “megalapítója” egy német orvos volt, August Pfizmaier (1807-1887), aki autodidakta módon több keleti nyelvet elsajátított. Az 1840-es évek elején Bécsben telepszik le, ahol felfedezi magának a Dietrichstein-gyűjteményt – itt találkozik pl. az első ainu-japán szótárral, fordításokkal kezd foglalkozni.

1840-ben megalapítja a “Morgenländische Literatur” (Napkeleti Irodalom) c. folyóiratot – a cenzúra ugyan engedélyezi a kiadást, de technikai okokból egy szám se lát napvilágot. A Tervek szerint japán és kínai irodalommal foglalkoztak volna.

1843-1848 között Pfizmaier a Bécsi Egyetem oktatója (Dozent der morgenländische Sprache und Literatur, azaz a “napkeleti nyelvek és irodalom tanára”): törököt, arabot, perzsát és kínait tanít.

1847-ben a cs. k. Állami Nyomda (k.k. Staatsdruckerei) kiadja Pfizmaier fordítását egy japán regényről (Ukijogata rokumai bjobú, a fordításul szolgáló mű Edóben jelent meg 1821-ben), német címe: Sechs Wandschirme in Gestalten der vergänglichen Welt. – Hogy Pfizmaier honnan vette a regényt, nem tudom, nincs meg a Japonica-gyűjteményben. Amikor az 1950-es évek közepén a Japán Nemzeti Könyvtár könyvtárosa, Asakura Haruhiko Bécsbe érkezett, csodálkozva jelentette ki, hogy nem is érti, miért pont ezt a dögunalmas regényt választotta Pfizmaier. A bécsi biedermeier művelt körei is inkább megmosolyogták a történetet. A kuriózum inkább az, hogy állítólag ez az első japán regény, ami megjelent egy nyugati nyelven. Ill. az, hogy ez egy kétnyelvű kiadás volt; a japán szöveg (hiragana) betűit maga Pfizmaier rajzolta. A kiadás egyébként összességében (s állítólag, mert nem láttam még) nagyon hasonlít a japán eredetihez. A vállalkozás nem csak Pfizmaiert dicséri, hanem a nyomda igazgatóját is, akinek eltökélt szándéka volt, hogy a világ össze betűtípusát ki akarja próbálni nyomtatásban.

1848-ban Pfizmaier otthagyja az egyetemet, az osztrák akadémia tagja, a “hátsó-ázsiai nyelvek” szakértője, s többedmagával az akadémia történeti-filológiai osztályának alapítója lesz. Igen termékeny időszak következik az életében, fordítások tömegeit produkálja. Az akadémián előadásokat is tart, élete végéig gyakorlatilag a kínai és a japán nyelv egyetlen szakértője Bécsben. A halálával a japanológia egy időre eltűnik a színről.

A tudományterület feltámasztására azonban történnek kísérletek:

1894-ben Gróf Heinrich Coudenhove-Kalergi tokiói kereskedelmi diplomata emlékiratot intéz az osztrák oktatási miniszterhez, egy kínai-japán tanszék alapítását indítványozza. A dolog hamar megreked.

1902-ben Theodor Gomperz filozófus parlamenti képviselő első parlamenti felszólalásában javaslatot tesz két rendes professzori állás létrehozására, a kelet ázsiai nyelvek és irodalom oktatására.

A fordulópont csak három évtizeddel később következik be: 1929-ben beiratkozik Oka Masao a Bécsi Egyetem néprajz szakára. 1933-ban doktori címet kap (nem azért, mert akkora zseni lett volna, bizonyos szakok még ma is doktorátussal végeznek, hasonlóan a magyar jogi és orvosi képzéshez), majd visszatér Japánba.

1937-ben megalakul Tokióban a Japán-Osztrák Társaság. Oka Masao az egyik alapító tagot Bécsbe hívja; ő Báró Mitsui Takaharu, aki óriási adományt tesz a japanisztikai intézet megalapítása céljából: egy professzor és egy tanársegéd öt évnyi fizetését és kb. 5000 könyv árát biztosítja.

A japán szak az Anschluss évében alakul meg, a Berggasse 9. szám alatt (nem messze Sigmund Freud lakásától … akinek persze köze nincs a dologhoz). Az első professzor: Oka Masao, az első tanársegéd: Alexander Slawik.

Advertisements

A bécsi japanisztika kezdetei, az egyetem japán intézetének megalapításáig (1840-es évek – 1938)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Köszönöm a cikket, nagyon érdekes! Be is linkelem mindjárt a blog facebook oldalára.
    A 浮世絵六枚屏風 fordítását megtaláltam beszkennelve, itt megtekinthető:
    http://books.google.co.jp/books?id=yWA-AAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false
    vagy
    http://reader.digitale-sammlungen.de/de/fs2/object/display/bsb10250414_00001.html

    A k.k. Staatsdruckerei betűtípusai is izgalmasan hangzanak

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s