A japán időszámításról 2. Hónap és év

Előzmények itt.

——————————————–

Visszatérve a dekameronra (jun  ): a hónap (tsuki ) három dekameronból állt, a következő felosztásban – a régi japán nyomtatványok impresszumában gyakran látni valamelyik meglelölést:

jōjun  上旬 : felső dekameron, első tized

chūjun  中旬 : középső dekameron, második tized

gejun  下旬 : alsó dekameron, harmadik tized

Egy évet (toshi  ) 12 hónap (12 x 30 = 360 nap) alkotott.

A gyönyörű séma szerint.

Mert ott volt a napév, és ott volt a holdév – s amivel kínlódtak az alexandriai csillagászok és a középkori időszámítók, azzal ugyanúgy kínlódtak a keleti asztronómusok és udvari hivatalnokok: a napév és a holdhónap összehangolásával.

Mert ha veszek egy holdhónapot (az az idő, ami alatt a Hold megkerüli a Földet, azaz 29,53 nap), azt 12-vel szorozva lényegesebben kevesebbre jutok (354,36 nap), mint ami egy napév (365 ¼ nap). Az időmérés ezen tényezőit jól leírja Szentpétery Imre, itt most nem traktálok vele senkit.

Kínában már az 1. században tésztában voltak azzal, hogy a holdhónap 29,53 nap, míg a napév 365,24 nap; a kettőt a lunisolaris naptár, vagyis nap-hold-naptár (in’yōreki  陰陽暦) segítségével hangolták össze.

A napév kezdetét a téli napfordulótól számították, ami elvileg a 11. hónapra esett. Csak elvileg, mert ez egy ugyanolyan mozgó dátum volt, mint pl. a húsvét a zsidó-keresztény kultúrkörben.

A napévet 24 szakaszra (nijūnisekki 二十二節気 vagy sekki 節気) osztották, téli napfordulótól téli napfordulóig. A tagolás a Nap, a Föld hosszúsági köreihez viszonyított 24 pontját jelölte. Az egymást követő pontok között 15 fok eltérés van, az egyes szakaszok természeti jelenségek alapján önálló nevet is kaptak (klassz táblázat). A Nap a Földtől való távolsága és a görbület miatt nem azonos idők alatt teszi meg a 15 fokos utakat, ami kis időbeli eltéréseket, eltolódásokat okoz az év során. Mindegyik sekkit három darab öt- hatnapos szakaszra osztották, ez átlagban 15,22 napot jelentett. E szakaszoknak szintén saját nevük volt.

Tehát ott tartunk, hogy tankönyv szerint a Nap 15,22 nap alatt vándorol 15 fokot, egy sekkit, föl-alá a hosszúsági körök mentén. És van 24 x 15,22 = 365,28 napunk egy évben, ami egy kicsit hosszabb, mint a tényleges napév (365,28 > 365,24), egész pontosan 0,04 századdal, ami hosszabb távon eltéréseket okozott a naptári évek hosszában. De a rendszer lehetővé tette a naptári év kiszámítását, a csúszások számontartását és hozzávetőleges előrejezését, valamint az évszakok, a mezőgazdasági teendők és az ünnepek kiszámolását.

Ad holdév: két különböző hosszúságú hónap volt: a „nagy hónapok” 30 napból, a „kis hónapok” 29 napból álltak. Mindegyik hónap holdtöltével indult. A hónapok 12-en voltak (azaz 6 x 30 = 180 nap, ill. 6 x 29 = 174 nap → 354 nap).

A napév és a holdév összehangolására időnként szökőhónapokat (jungetsu/uruuzuki  閏月) iktattak be egy sajátos rendszerben: 19 évenként hétszer, azaz nagyjából háromévenként. A szökőhónap nem mindig a 13. hónap volt, akadt, hogy a második hónap vagy az ötödik hónap után. A kronológiai táblázatokban ehhez mindig van egy külön oszlop. A naptári újévet a téli napfordulóhoz képest számították ki, ami a napforduló utáni második újholdkor kezdődött. Mit mondjak? A naptári év ritkán kezdődött nyugati értelemben január 1-jével. És remek dolog, hogy Japán az északi féltekén van, mert különben teljes lenne a káosz. 

A naptári év ennek megfelelően eltérő hosszúságú volt: az 498 és 1872 közötti időtartamot nézve a legrövidebb naptári év 353, a leghosszabb 385 nap volt. Ha a naptári évek napjainak számát vesszük, és ezt átlagoljuk, akkor hihetetlen módon kijön a 365,26 nap, ami igen közel áll a tényleges napévhez. Tehát bravo mindenkinek, aki részt vett a naptár kiókumlálásában!

A naptárért a császári udvar volt a felelős, a császár importált, reformált, a császár emberei számolgatták ki a szökőhónapokat, a császár ellenjegyezte az ún. nengōkat, azaz a mindenkori korszakneveket. De erről majd később. Érdekes kérdés, milyen munkamegosztás volt e téren az Edo-korszakban a császári udvar és a shōgunok között. Mer’ ez azér’ nem kis hatalom. De erről majd valaki máskor, máshol.

folyt. köv. 

 ————————–

Irodalom: 

Hermann Grotefend, Taschenbuch der Zeitrechnung (Hannover 199113).

Szentpétery Imre, Chronologia. A közép- és újkori időszámítás vázlata.

Eredetileg 1923-ban jelent meg, az új, bővített kiadás letölthető az alábbi linkről

Renihard Zöllner, Japanische Zeitrechnung. Ein Handbuch (Erfurt 2003).

Az egyetlen, általam ismert modern kézikönyv a japán időszámításról. Sok-sok táblázattal és számítási példával. Kiadói ismertető a könyvről itt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s