La Loba

Saját fordítás. A fordítás alapjául szolgáló mű: Clarissa Pinkola Estés: Die Wolfsfrau. Die Kraft der weiblichen Urinstinkte (München 1997) 32-33.

La Loba (szilaj ősasszony) története a halottak feltámadásáról mesél. La Loba énekel a csontok fölött, amiket nagy gonddal, talán többéves munka során gyűjtött össze, és ezáltal megtörténik a csoda: a halott, egymástól különálló darabkák újjáélednek.

Él valahol egy öregasszony egy eldugott helyen, amiről mindenki tudja, hol van, de oda csak kevesen jutnak el. Az öregasszony csúnya, gyakran mondják, hogy el van hízva, és hogy mindenhol szőr és haj borítja. De ki tudja? Az öregasszony kerüli az emberi társaságot, kerüli a pillantásokat is. Mesélik, hogy a Tarahumara Indián Rezervátum meredek lejtői között lakik egy barlangban, mások azt mondják, hogy El Paso melletti autópálya mellett látták, megint mások azt, hogy Oaxaca közelében egy lepukkadt, kitört hátsó ablakú teherautóban vezetett dél felé.

Az öregasszonynak sok neve van: La Huesera, a Csontgyűjtő, La Trapera, a Vadász, de leginkább La Loba néven ismerik. A szilaj ősasszony.

Mélyre hajolva vándorol az Arroyosban, a kiszáradt folyómedrekben, minden bokor és kő alatt medvecsontokat, varjak hulláit, kígyóbőrt keres, de leginkább holt farkasok csontjait, mert legjobban a farkasokat szereti. És miután összehordott egy teljes csontvázat, amikor az utolsó gerinccsont is a helyén van és a farkas csontváza szépen elrendezve fekszik előtte a kemény sivatagi homokban, kinyújtja a ráncos kezét, rezegteti és énekel.

Felemelt karokkal áll a farkascsontok fölött, felzeng az éneke, egyedül csak az előtte fekvőnek énekel. És már nem tart sokáig, amíg a csontokon hús jelenik meg, amíg azt bőr és bunda borítja be. La Loba énekel, a kreatúra látható alakot vesz fel. A farok meg-megrándul, kigyapjasodik, most már türelmetlenül verdesi a homokot.

La Loba tovább énekel, mélyről jövően énekel tovább, míg a farkas lélegezni kezd. Hangosabban és mélyebben énekel, olyan mélyen, hogy a hegyek falai beleremegnek, mialatt a farkas kinyitja sárga szemét, felugrik és elszalad a kanyon mentén.

Felugrik és elszalad. Aki elég messze ellát, és követni tudja a teremtményt a horizonton is túl, látja, hogy az egyszerre megint átalakul, és egy nő alakját veszi fel – egy nőét, aki hangosan nevetve megrázza magát, és eltűnik a horizonton.

Ezért mondják, hogy szerencséd lehet, ha egyedül bandukolsz a sivatagban, kicsit eltévedsz, talán már holtfáradt vagy, és akkor – ki tudja? Talán megesik rajtad La Loba, az öregasszony szíve, és megmutat neked valamit a lélek életéről.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s