Márai Sándor: A végzet – Sándor Márai: Das Geschick

A végzet

Sokáig azt hisszük, a Végzet mennydörgésszerűen köszönt be, görögtűzzel, istennyilával, kürtökkel és oboákkal. Aztán egy napon megismerkedünk vele, s megtudjuk, hogy sokkal jobb modorú. A tüdőrák, a nyomorúság, a megalázás, a halálos szerelem egészen csendesen jelentkeznek, mintegy kopogtatnak, halk hangon kérdik: “Szabad?” S aztán belépnek.

(Ég és föld)

Übersetzung: Moi. Dank an Ronald Salzer.

In memoriam Ch.R. 

Das Geschick

Man glaubt lange, das Geschick bricht wie ein Donnerschlag herein, mit Griechischem Feuer, Blitz, Hörnern und Oboen. Dann eines Tages lernt man es kennen, und erfährt, dass es viel bessere Manieren hat. Der Lungenkrebs, das Elend, die Herabwürdigung, die tödliche Liebe melden sich recht leise, klopfen etwa auf die Tür, fragen in leiser Stimme: „Dürfte ich hinein?” Dann treten sie herein.

(Himmel und Erde)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s