Válogatott Japonica az Osztrák Nemzeti Könyvtárban (előadás)

Elhangzott: V. „Közel, s Távol” Orientalisztika Konferencia (Budapest, Eötvös József Collegium) 2014. március 6-9. Az előadás szövege, ami kapacitáshiány okán tanulmány formájában magyarul még nem jelent meg. A szöveget itt-ott kiegészítettem, a stílusán nem változtattam, hogy „tudományosabb” és „hivatalosabb” legyen, szándékosan lousy.

Handout magyar és japán nyelven (a japán nyelvű anyag felülvizsgálatáért köszönet illeti Albeker Andrást). Az előadáshoz használt PPT:

Fol. 1. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár

Az Osztrák Nemzeti Könyvtár jelentős mennyiségű régi japán nyomtatvánnyal és kézirattal (Japonica) rendelkezik. 2010-től 2013 márciusáig a gyűjtemény történetével és a könyvtár munkatársaként a bibliográfiai feldolgozásával és a katalogizálásával foglalkoztam. A gyűjtemény szabadon hozzáférhető és kutatható az ún. Augustinerlesesaalban, bejárat a Josefsplatz felől.

Fol. 2. Japonica – lelőhelyek

A Japonica túlnyomó része a Kézirattár és Régi Nyomtatványok Tárában (Sammlung von Handschriften und alten Drucken) található. A Térképtárban (Kartensammlung) zömében modern térképek és utánnyomatok, kisebb részben 19. századi művek vannak.

Fol. 3. Fontos (web)oldalak

A Japonica rendelkezik egy projektoldallal, a elérhető a Nemzeti Könyvtár honlapján, egy rövid gyűjtemény- és kutatástörténetet, valamint válogatott művek ismertetését tartalmazza. A lapot bővítik, egyelőre nem valami észvesztő ütemben. Ha valakinek affinitása van műismertetőt készíteni, akkor nyugodtan írjon a honlapon található e-mail címre.

Fol. 4. Kutatástörténet

A gyűjteménnyel korábban az alábbi szerzők foglalkoztak:

Asakura Haruhiko a Japán Nemzeti Könyvtár rangidős munkatársa volt. Az 1950-es évek közepén több európai országban megfordult, hogy eddig nem ismert, fel nem fedezett Japonicát keressen a gyűjteményekben.

Peter Pantzer, aki jelenleg a bonni egyetem emeritus professzora, mintegy hobbiszerűen foglalkozott a Japonicával az 1970-es évektől kb. 1990-ig. A gyűjtemény történetét is kutatta, szerencséje volt olyan forrásokat is kézbe venni, amelyek a kutatás számára jelenleg nem elérhetők.

Jutta Verdino japán szakos hallgató a Bécsi Egyetemen a 80-90-es évek fordulóján, diplomadolgozatában (1992) a Meiji-kor előtti nyomtatványokat sorolta fel és dolgozta fel bibliográfiai szempontból.

2010-ben egy másik kutatói projekt okán sokszor megfordultam az Augustinerlesesaalban, és teljesen véletlenül felfedeztem a Japonicát. 2013 március végéig Getraude Loger bibliográfus kolléganő szakmai segítségével megtörtént a teljes Japonica-állomány újrafelvétele és egy új katalogizálási modell kidolgozása. A katalogizáláshoz az Aleph nevű, német nyelvterületen használtos könyvtáras szoftvert alkalmaztuk (Magyarországon tudomásom szerint csak az MTA könyvtára használja). Nem egy egyszerű eset, nem árt, ha az embernek van valamennyi érzéke a halmazelmélethez.

Fol. 5. Gyűjteménytörténet – áttekintés

A gyűjteménytörténet három részre osztható:

1. Moritz von Dietrichstein gróf könyvtárigazgató gyűjtőtevékenysége (1836-1841),

2. Közös osztrák-magyar Japán-expedíció (1867),

2. Ajándékozások (19. század utolsó harmadától kb. 2000-ig).

Legkutatottabb az első gyűjtőfázis, de mindegyik fázist tekintve alapvető probléma a forráshiány, szórványos adatok állnak csak rendelkezésre. A lényegi mondanivaló alapvetően kevés.

Fol. 6. Gyűjteménytörténet 1836-1841 (I.)

A történet egyik főszereplője Moritz von Dietrichstein, aki energikusan bővítette és rendeztette a könyvtár állományát, beleértve a régi kínai gyűjteményt is. 1831-ben arról írt, hogy „rendeztük a kínai és az egyéb európán kívüli ritkaságokat”. Ez a tapasztalat vsz. fogékonnyá tette az igazgatót az újabb, Európa határain kívülről származó művek beszerzésére.

Fol. 7. Gyűjteménytörténet 1836-1841 (II.)

A másik főszereplő Philipp Franz von Siebold, akit a japánok シーボルト先生nek (Shiboruto-sensei) hívnak. Siebold 1823 és 1829 között a holland kereskedő társaság (Holländische Handelskompanie) alkalmazottjaként Japánban volt, ahol hivatalos engedéllyel gyógyított és saját orvostudományi iskolát létesített. Az évek során tekintélyes gyűjteményt halmozott fel, ez egy idő után szemet szúrt a japán hatóságoknak, ami elég volt ahhoz, hogy 1829-ben kipaterolják az országból. Miután visszatért Európába, megélhetési okokból Siebold Japánból származó tárgyakkal, mindenekelőtt könyvekkel és kéziratokkal kereskedett.

Moritz von Dietrichstein 1832-ben a lánya születése okán négy hónapot töltött Münchenben, ahol összetalálkozott Siebolddal. 1836 és 1841 között Dietrichstein két Japonica-csomagot valamint egy érmegyűjteményt vásárolt a korban igen jelentős összegekért.

Fol. 8. Gyűjteménytörténet 1836-1841 (III.)

Az első katalógust a kelet-ázsiai gyűjteményekről a polihisztor Stephan Endlicher készítette el. A japán könyvek leírásához a Siebold által mellékelt kéziratos listát használta fel. A kötet az numizmatikai gyűjteményekre helyezi a hangsúlyt, a könyvek alárendelt szerepet kapnak. A nyomtatott katalógus egyik érdekessége, hogy ebben használtak Európában először kínai írásjegyek nyomtatásához használatos betűtípust (Drucktyp).

Fol. 9. Példa az első szállítmányból: Jap. 231.

A Niederduitsche Taal vagy Yakken, egy holland-japán szótár, 1810 körül jelent meg két füzetben. A füzeteket a beérkezésük után könyvtárban barna borjúbőrbe kötötték, a kötést arany díszítéssel látták el.

A Japonica adatsorait a nemzeti könyvtár QuickSearch n. katalógusában lehet keresni jelzet, cím, szerző, kiadó, kiadási év és vezérszó (Schlagwort) alapján. A könyvtár szorgalmasan digitalizál, egyes képek, de teljes könyvek is letölthetők JPEG vagy PDF formátumban.

Fol. 10. Példa az első szállítmányból: Jap. 240.

Kigin zuroku japán numizmatikai szakkönyv, megjelent 1810 körül. Címlap és találomra egy példaoldal, ahol látni, hogy a korabeli japán nyomdatechnika képes volt a színes nyomtatásra.

Fol. 11. Példa az első szállítmányból: Jap. 251.

A Japonica-gyűjtemény egyik abszolút ritkasága, a Nagoyai Egyetemi Múzeum összesen öt regisztrált példányt ismer ebből a világon. Két nagyméretű nyomtatott lap, az emberi láb artéria- és vénarendszerének anatómiai rajza. 1825-ben jelent meg, Ishizaka Sōtetsu munkája, aki az éppen aktuális sógun udvari orvosa volt.

Fol. 12. Példa az első szállítmányból: Jap. 253.

S utoljára egy korai opus, 1692-ben jelent meg Kyōtoban, a japán (udvari) arisztokrácia viseletét mutatja be szöveggel és sok-sok képpel.

Fol. 13. (Épiphanie)

Az előadás bővített, német nyelvű változata 2014 augusztusában jelent meg a Codices Manuscripti & Impressi c. folyóiratban.

Danke für Ihre Aufmerksamkeit!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s