Sándor Márai: Über mich selbst – Márai Sándor: Önmagamról

Über mich selbst

Mit meinem letzten Atemzug danke ich dem Schicksal, dass ich ein Mensch war und die Funke des Verstands leuchtete auch in meiner dunklen Seele. Ich sah die Erde, den Himmel, die Jahreszeiten. Ich lernte die Liebe kennen, die Bruchstücke der Wirklichkeit, die Sehnsüchte und die Enttäuschungen. Ich lebte auf der Welt und hellte mich langsam auf. Eines Tages sterbe ich: Und wie wunderbar, odnungsgemäß und einfach das ist! Hätte mit mir etwas anders passieren können, etwas Besseres, Großartigeres? Nein. Ich erlebte das Meiste, das Allergroßartigste, das menschliche Schicksal. Anders und Besseres hätte mit mir auch nicht passieren können.

(„Kräuterhandbuch”)

Önmagamról

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelmem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatos rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

(Füves könyv)

Übersetzung: Moi.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s