Lenézni

F. F. Trotta szűkszavúan és lényegre törően koráról és családjáról – amiket és akiket mélységesen lenéz, de ebből soha semmi kára nem származik, mert az a típus, aki a lenézését okosan és életvitelszerűen leplezni szokta.

Joseph Roth: A kapucinusok sírja (Kapuzinergruft)

1. fejezet

Fordítás: Moi

Trottának hívnak minket. A nemzetségünk a szlovéniai Sipoljéből származik. Azért mondom, hogy nemzetség, mert mi nem vagyunk család. Sipolje nincs már, régóta nincs. A környékén fekvő több másik községgel ma egy nagyobb települést alkot. Úgy tudni, a kor ezt akarta. Az emberek képtelenek magukban lenni. Értelmetlen csoportulásokba rendeződnek, és a falvak, ők is képtelenek magukban lenni. Szóval értelmetlen képződmények jönnek létre. A paraszt a városba akar, a falvak minden áron várossá akarnak alakulni.

Én még láttam Sipoljét kisfiú koromban. Az apám egyszer elvitt oda, augusztus 17-e volt, annak a napnak az előestéje, amikor mindenhol, még a Monarchia legkisebb településén is I. Ferenc József születésnapját ünnepelték.

A mai Ausztriában és a Habsburg Monarchia korábbi tartományaiban már csak nagyon kevés ember van, akikben a nemzetségünk bármiféle emléket felidéz. De a régi osztrák-magyar hadsereg eltűnt évkönyveibe feljegyezték a nevünket, s megvallom, nagyon büszke vagyok rá, pont azért, mert ezeknek az évkönyveknek már nyoma veszett. Én nem vagyok a kor gyermeke, és nehezemre esik, hogy ne nevezzem magam az ellenségének. Nem mintha nem érteném meg a kort annyira, mint ahogy azt oly sokszor állítom. Ez csak szelíd mentegetőzés. Én egyszerűen csak kényelemből nem akarom támadni vagy utálkozni fölötte, szóval ha valamiről ki kell jelentenem, hogy utálom vagy lenézem, inkább azt mondom róla: nem értem. A hallásom finom, de megjátszom a nagyothallót. Nemesebbnek tartok fogyatékosságot színlelni, mint bevallani, hogy valami közönséges üti meg a fülemet.

A nagyapám testvére az a gyalogsági hadnagy volt, aki a solferinói csatában megmentette Ferenc József életét. A hadnagy nemesi címet kapott. A hadseregben és a cs. és kir. Monarchiában az olvasókönyvekben hosszú ideig úgy szerepelt, hogy a „solferinói hős”, amíg saját kívánsága szerint beborította a feledés homálya. Búcsút vett.Hietzingben temették el. Sírkövén a néma és büszke szavak: „Itt nyugszik Solferino hőse”

A császár kegye még elért a fiáig, akiből területi elöljáró lett, és az unokáig is, aki vadász hadnagyként esett el a krasne-buski csatában 1914 őszén. Soha nem láttam, mint ahogy a nemzetségünk egyetlen nemesített tagját sem. A nemesített Trották Ferenc József jámbor s odaadó hívei lettek. Az én apám egy lázadó volt.

Lázadó és patrióta volt az én apám – az a fajta, ami csak a régi Osztrák-Magyar Monarchiában létezett. A birodalmat meg akarta reformálni, a Habsburgokat megmenteni. Túlságosan jól felfogta az Osztrák Monarchia értelmét. Szóval gyanús lett és menekülnie kellett. Fiatal éveiben Amerikába ment. Szakmája szerint kémikus volt. New York és Chicago óriási ütemben növő festékgyáraiban akkoriban szükség volt a hozzá hasonló emberekre. Amíg szegény volt, bizonyára csak a gabonapálinka után érzett honvágyat. De végül meggazdagogott, és honvágya támadt Ausztria után. Visszatért. Bécsben telepedett meg. Volt pénze, és az osztrák rendőrség nagyon szerette az embereket, akiknek volt pénzük. Az én apám nem maradt tétlen. Még egy szlovén párt alapításának is nekikezdett, és két újságot is felvásárolt Agramban.

Befolyásos barátokra tett szert Ferenc Ferdinánd főherceg közvetlen környzetéből. Az én apám egy Habsburg uralom alatt álló szláv királyságról álmodozott. Az osztrákok, magyarok és szlávok monarchiájáról. Engedtessék meg nekem, a fiúnak itt és most elmondani, úgy hiszem, ha az én apám tovább élt volna, lehet, hogy megváltozatta volna a történelem menetét. De meghalt, nagyjából másfél évvel Ferenc Ferdinánd meggyilkolása előtt. Én vagyok az egyetlen fia. A végrendeletében engem nevezett meg ideái örökösének. Nem hiába keresztelt a Ferenc Ferdinánd névre. De akkoriban fiatal voltam, balga, és mondanom se kell: könnyelmű. Mindenestre meggondolatlan. Ahogy akkor mondani szokták: éltem bele a napokba. Nem! Ez nem igaz. Éltem bele az éjszakákba, aludtam bele a napokba.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s