A régi japán nyomtatványok datálásáról

Régi nyomtatvány alatt Európában az 1500 és 1850 előtt megjelent nyomtatott termékeket értik, könyveket, újságokat, szórólapokat, meg hasonlókat. Európában szinte mindegyik országos és egyetemi könyvtár rendelkezik régi nyomtatványok osztályával. A közös katalógusok, amiben régi és modern nyomtatványokat egyaránt lehet keresni, csak most kezdenek elterjedni, de sok helyen a régi nyomtatványokat még mindig csak külön elektronikus vagy nyomtatott adatbázisban lehet keresni.

A japán könyvtári katalógusokból nem derül ki egyértelműen, hogy ennyire megkülönböztetnék a régi és az új nyomtatványokat, a szakirodalomból se derül ki számomra, mit értenek „old japanese prints” alatt.

A magánvéleményem az, hogy ez nem elsősorban a nyomtatás technikájával van összefüggésben, hanem a nyelvvel. Amit a mai japán nem ért, az a régi nyomtatvány. A Meiji-korszakban érzékelhető egy nagy változás nyelvi tekintetben, amit azért történész/nyelvészeti diploma nélkül is lehet úgy-ahogy érteni. Ezek a nemolyanrégi nyomtatványok.

De ezt ne tessék készpénznek venni, könnyen lehet, hogy felülvizsgálom még a nézeteimet. Legyen a szimbolikus választóvonal – mint annyi más helyen – 1868, a Meiji kezdete.

A Nemzeti Könyvtárban a Japonica túlnyomó része az Edo-korra (1603-1868) esik, ekkor nincsenek semmiféle időszámítási bonyodalmak, az időszámítás rendszere stabil. A Meiji-korszakból származó könyvekben szerepelő dátum már sokkal egyszerűbb, letisztultabb, már nem használják az írásjegyek régies formáját, szívesebben lemondanak a 60 éves ciklus adatainak megadásáról is.

Az edo-kori dátum összetétele:

1. az uralkodói korszak és annak száma. Pl. Kanpō ni   寛保二, azaz a Kanpō uralkodói korszak második éve (1742).

2. a 60 éves ciklus neve, pl.  kanoe-uma-sai  庚午歳, azaz a kanoe uma korszakban vagy évben.

Megj.: lehet, hogy a „sai” nem a megfelelő átirat, már nem emlékszem, hol láttam, de nyitva hagyom a kérdést. Egyébként nem tudom, bevallom, hogy a könyvek impresszumában – ahol gyakran szerepel az etóval való datálás – a kanshi-olvasatot vagy az eto-olvasatot használták. A japán kiadók meglehetősen individualisták voltak, a magánkiadás gyakorlata sem volt ritka. Kétlem, hogy az Edo-korban ezt kormányzati szinten szabályozták volna, a szakirodalomban eddig semmi utalást nem találtam erre. A katalogizálás során legtöbbször az eto-olvasatot írtam, mert az jobban tetszett, de nem konzekvensen.

3. a hónap száma vagy elnevezése, pl. sangatsu  三月, azaz harmadik hónap; a szökőhónapok miatt csak sorszámmal fordítottam, egyáltalán nem biztos, hogy a harmadik hónap az európai értelemben vett márciusra esett. Vagy: shōgatsu  正月, fordítás: első hónap vagy az újév hónapja.

4. az évszak megadása

5. a nap megadása vagy sorszámmal (pl. mikka  三日, azaz harmadik nap), vagy valamilyen költői elnevezéssel , pl. kichijitsu /kichinichi  吉日, ami egy rafinált kifejezés, nekem mindig a „jó nap ez a halálra” közmondás jut róla eszembe, én úgy fordítottam, hogy „egy szép napon” (an einem schönen Tag). VAGY

6. a dekameron megadása, pl. gejun  下旬 : alsó dekameron, harmadik tized, azaz a hónap utolsó tíz napjában.

A nyomtatványokban a dátum a következő helyeken szerepelhet:

1. az impresszumban – ami többfüzetes kiadás esetén több füzetben hátuljában is megtalálható. A többfüzetes kiadás igen gyakori volt, még a monográfiák esetében is, előfordult, hogy az első öt füzetet egy évben adták ki, a következő kettőt csak két évvel később, a maradék hármat szintén két évvel később. Ebben az esetben mindegyik dátumot figyelembe kell venni. Érdekes viszont, hogy mindig figyeltek a kiadványok egységes megjelenésére, a formátum és a borító színe mindig ugyanolyan maradt.

2. Az ún. első táblalemez belső oldalára (ami németül Vorsatz, magyarul sejtelmem sincs), gyakran hozzáragasztottak egy lapot, ami tk. az adott könyv címlapja volt: szerző, cím, kötetszám, nyomtatás és/vagy kiadás dátuma szerepelt rajta.

3. Ha nincs impresszum és nincs Vorsatz, akkor meg kell nézni az előszókat, utószókat, ott szinte mindig van dátum. A pontos datálás így persze nem feltétlenül lehetséges, lehet, hogy az előszó szerzője sokkal korábban írta az irományát, míg az utószó csak évekkel később született.

A katalogizálás során ha volt rá idő, minden fellelhető és értelmezhető adatot megadtam. Bestsellerek esetében a legapróbb adat is döntő lehet az adott kiadás azonosításához.

Akkor most a példák:

1.  Ansei yonen hinoto-mi (no) hatsuaki   安政四年丁巳初秋, vagyis az Ansei negyedik évében, a hinoto-mi korszakban, kora ősszel (1857).

 

 2. Kansei gonen mizunoto-ushi (no) kugatsu   寛政五年癸丑九月, vagyis a Kansei-korszak ötödik évében, a mizunoto-ushi korszakban, annak is a kilencedik hónapjában (1793).

3. És egy nemolyanrégi nyomtatvány. Egy nagyon egyszerű … lefelejtették a hónapot. Meiji jūni-nen […] gatsu  明治十二年[…] 月, vagyis a Meiji-korszak 12. évének [valamelyik] hónapjában (1879).